A migráció és a baloldal: igen vagy nem?

„E sorokhoz érve sokan felvonhatták a szemöldöküket, milyen értékrendről beszélek, amikor a Fidesz kampányt és kerítést épített, kihasználva az aljas emberi ösztönöket. Valójában a Fidesz politikai üzenete nem az, hogy lehetsz önző, hanem az, hogy ön mit szólna, ha valaki beülne a nappalijába, elfelejtene bemutatkozni, és közölné, ezennel beköltözött? Ez az üzenet, s nem az, hogy nem akarunk segíteni – mert arra Orbán Viktornak is volt pár innen-onnan szedett ötlete. A Fidesz megértette, hogy a helyi kormányok feladata nem a világ minden nyomorának átvállalása. Egy kormány elsősorban a helyi közösségért tartozik felelősséggel. Hogy ezt milyen stílusban és kampánnyal körítve teszi, az sajnos másodlagos.

A Fidesz nem fél dönteni. Az ellenzékkel szemben képes egyszerű igeneket és nemeket mondani, ami értelmiségi szemmel lehet, hogy borzasztó, de a kormányképesség demonstrálása szempontjából az egyetlen járható út. Amíg a balliberális közösség vagy annak részei nem tudnak határozott igeneket és nemeket mondani, addig ellenzékben is maradnak, mert nem lesznek kormányképesek. Ráadásul amikor a balliberális közösség „csak” orbánozik, azt üzeni, nem érdekli a nép, amelytől felhatalmazást kér. Ez nem a nemzetietlenség vádja, melyet a jobboldalon oly gyakran hallunk, hanem az Orbán-fóbia bénaságra ítélő gyakorlati megnyilvánulása.

Az egyenlet nem megoldhatatlan, ha a balliberálisok eldöntik, hogy végre döntenek. Nem 1000-2000 szerencsétlen menekült egyszeri befogadásáról kell dönteni, hanem a XXI. század egyik nagy várható ügyéről. Először arról, hogy elvileg igen vagy nem a válasz a migrációra. Másodszor pedig arról, helyes-e, ha az Európai Unió saját hatáskörbe vonja ezt a kérdést, s embereket oszt Magyarországra a parlament, a polgárok egyetértése nélkül.

A Fidesz azért ezt kérdezi a népszavazáson, mert tudja, az ellenzéknek erre nincs válasza. Legyen! Ha igen, akkor a dolog világos. Ha nem, akkor is lehetne olyan szolidáris megoldásokat találni, amelyek nem járnak kontrollálatlan migrációval és bevándorlással, de tele vannak szolidaritással és az emberi élet védelmével, azzal, amit a keresztényi és liberális etika megkövetel, amitől a balliberális közösség önmaga szembeköpése nélkül nem tekinthet el. Csak ahhoz, hogy mindezt a közösség érthetően el tudja mondani, le kell végre jönni Orbánról, és el kell kezdeni politizálni. Úgy nem lehet mattot adni, ha az ember szíve szerint minden lépésben rosálna! Ma már a határozott igenektől és nemektől való félelem a balliberális közösség fő politikai ellenfele, nem Orbán Viktor. Ha sikerül átlépni e bénító félelmen, akár még az is kiderülhet: a sakkban nem számít, merre lejt a tábla.”