Bayer Zsolt bűne

„Elismerem Bayer Zsolt íráskészségét, tehetségét, amely időnként valódi remekekre sarkallja. Nem szeretem trágárságát, végtelen és kontrollálatlan indulatát, ami néha tagadhatatlanul emberellenes mondatokra ragadtatja. De most nem ez a lényeg. Hanem az, hogy a balliberálisok megint kettős mércét alkalmaznak. Olyasmi miatt szeretnék kiszorítani Bayer Zsoltot a civilált emberek köréből, amit a sajátjaiktól minden további nélkül elfogadnak: a trágársága és az időnként gyűlölködésbe csapó indulatossága miatt. Lovas István és Tóth Gy. László már sok éve fellépett ez a kettős mérce ellen. Az ő gyűjtéseikből idézek.

Lovas István gyűjtéséből:

Eörsi István, József Attila-díj, Magyar Köztársaság Aranykoszorúval Díszített Csillagrendje, Kossuth-díj

»És mit mondana sasváriszilárd? Ezt a nevet nem egy ember, hanem egy fajta megjelölésére használom, amely állatrendszertani értelemben – de csakis így – gerinces, és amelyet homo fidesziensisnek neveznék el, ha nem tartanék attól, hogy ezt nem mindenki érti (…). Persze Elek is egy sasváriszilárd, csak abban különbözik e típus példányaitól, hogy azt hiszi, írni is tud, és ezért kissé lassabban működik a többieknél.«
(Isépy Tamás irigykedik, Mancs, 2000. március 9.)

Tóth Gy. László gyűjtéséből:

Vágvölgyi B. András, a Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztje

»Orbán lett a magyarországi cinikus keménykedés viselkedés- és politikai kultúrájának szimbóluma, tehát a fenti hasonlat alapján a (politikai) gecizmus oltárképén a főalak.«
A hónap üzenete, Beszélő, 1999. február 2.

»A dabasi eredményeket és a felsejlő koalíciót nézve ez a jelenet is eszembe ötlött, no meg az, hogy lófasz lesz itt, nem Európa.«
A koalíció kurvája ágyat vet, Élet és Irodalom, 2001. április 13.

»Ez a durva ebben a szájba kúrt országban, hogy egyszerre akar mindenki szűz maradni, meg dugni is, és hozzá folyamatosan hazudik. Szolgálati közlemény: Tóth Gy. László halállista-szerkesztő becses figyelmét felhívnám az utolsó mondatra, és tessen szíves többet szemlézni engemet is, mer’ a barátaim már piszkálnak, és a főszerk. is baszogat! A pol. Gecizmust meg a lófaszosat nyugtáztam, kösz, ha a trágárság jön be, jelezzen, küldöm! Előre is: és még 1x: kösz!«
Egységkongresszusi anzix, Élet és Irodalom, 2001. június 15.

Tamás Gáspár Miklós, Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje (polgári tagozat)

»Az Orbán-törzs átmeneti típus a kettő között, de azért inkább »nomád«. Térségünkben az uralkodó hatalmi modell mindenütt az Aranyhordáé. Ezt örökölte meg az oszmán és az orosz cári birodalom. (…) De a maffia Olaszországban formailag mégse legális. Nálunk azonban ez a kormány. Don Vittorio kormánya. (…) Orbán Viktor nem nacionalista, nem antinacionalista, hanem képmutató hatalmi megszállott. Orbán és klikkje nem autoritárius (tekintélyelvű), hiszen teljesen destruktív, szétzúzza a rendezett államéletet, párhuzamos, informális hatalmi struktúrákat hoz létre, beleértve a törvénytelen pártmilíciát és párhuzamos titkosszolgálatokat; magához vonja a kormánytól elvileg független hatalmi ágak személyzeti politikáját; személyesen osztogatja a díjakat és kitüntetéseket. (…) Büdös proli, büdös paraszt, büdös zsidó, büdös cigány – ezek a kor jelszavai. Ellenállás nem mutatkozik, sztrájk, tüntetés alig. Kritikai kultúra még akad, de kicsi, elszigetelt, gyönge, bátortalan.«
A helyzet, Népszabadság, 2001. december 24.

Lengyel László, Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztje (polgári tagozat)

»Orbán Viktor maga tette fejére a koronát, s maga is veszi le. Gondoljanak barátai és ellenfelei bármit, szomorú és tragikus látni, ahogy e gondolkodó és cselekvő, mindig érdeklődést kiváltó politikus kiégve, gépezetté merevedve darálja mondatait. Az élő szemre hideg jéghártya fagyott, a kedves mosoly farkasvigyorrá merevedett. Beszéde, ruhája, arca másé. Sikerült úgy szólnia hozzánk, hogy nem volt egyetlen eredeti, saját gondolata. Gyászbeszédet tartott a Vigadóban Orbán Viktor miniszterelnök. (…) A „magyar élettér”, a „gazdasági patriotizmus”, „magyarnak lenni jó befektetés”, „a magyar visszanyerte hitét és öntudatát” – mind-mind elhangzott már Horthy Miklós rossz kiejtésével, Bethlen István rosszabb, Gömbös Gyula jobb beszédeiben. De nem új 1993–94 retorikájához képest sem.«
Gyászbeszéd, Magyar Hírlap, 2002. február 9.

Spiró György, a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztje (polgári tagozat)

»Jönnek a dúlt keblű mélymagyarok megint, / fűzfapoéták, fűzfarajongók, jönnek a szarból, / csönd van. Senki se pisszen. Alantról / kevéske hűlt költő csontujja int. / Ó, ha gyilkolni szabadna újra, / csámcsogva, hersegve szívnák a vért – / miért is? Ki tudja. Trianonért? – / mered pár utcanév pici csontujja. / Ez olyan klíma: itt folyton beborul, / ez rendben van, de szégyen, szégyen, szégyen, / hogy mindenki kussol, hogy mindenki fél, / és nekünk kell jönnünk, pár csenevésznek, / hogy bebizonyítsuk, / nem csak a szemetek tudnak magyarul.«
Jönnek, Új Írás, 1984

A névsor teljesen esetleges, egyáltalán nem teljes. Hányan is adták vissza kitüntetéseiket ezeknek az embereknek a kitüntetése miatt? Hol volt akkor az össznépi felháborodás? Ahogy Kornis Mihály (A Magyar Köztársaság Tiszti Középkeresztje) írta a Beszélőben sok éve: »Ők gyűlölnek. Őszintén. Mi, liberálisok pedig képtelenek vagyunk kimondani, amit szerintem valójában érzünk, hogy ti. mi még sokkal jobban gyűlölünk titeket, mint ti minket. Most, hogy kezd lassan vége lenni a sajtószabadságnak Magyarországon, úgy érzem, kénytelen leszek újra politikai publicisztikát írni. És nem tudok lelkiismeret-furdalás nélkül gondolni arra a pillanatra, amikor nagyon nehéz lesz kikerülnöm a gyűlölködés szavait és mondatait. Azt hiszem, a XX. század nagy tanulsága, hogy a humanizmus esélyeit a politikában alapvetően újra kell gondolni. A politika abban a pillanatban, amint a szeretet szót a szájára veszi, bűnt követ el, mert a politika logikája a hatalmi érdekek logikája.« Nekik szabad gyűlölködve politizálni.”