Való Világ: azért fáj, mert önmagunkat látjuk

„Gondoltam, hogy tolok valami nagy ívű írást arról, hogy a Való Világ és társai milyen mértékben/mélységben rombolják a társadalom szövetét. Aggódom egy sort a gyerekek és a fiatalok szocializációjáért, meg amiatt, hogy majd milyen világ lesz itt öregkoromra és ki fog engem eltartani itt e földön. Ájvékolok, hogy annyi az értékeknek meg a normáknak és vége mindennek. De mindez tökéletesen felesleges lenne.

Teljesen felesleges kiborulni azon, hogy micsoda emberi minőség mutatkozik meg a bekamerázott helyiségekben e bizarr emberkísérletek idején. Ezen csak azok lepődnek meg, akik hasonlóan élik mindennapjaikat vagy éppen burokban élnek.

Merthogy ez az embertípus itt él közöttünk, mérgezi a lelkünket reggel, délben és meg este is.

Semmi újdonságot nem látunk. A másik fél legyűrése, kicsit erősebben, megsemmisítése a magyar társadalomban is lassan kizárólagos paranccsá válik. Semmi sem számít, csak a betegesen önimádó egó, a saját érdekek és előrejutás. Mindenáron.

Gondolom ismerős ez, hiszen például

•  a szarházi kolléga képében a munkahelyen,

• egy romlott párkapcsolat nemtől független szereplője,

•  egy aljas és az együttélésre képtelen szomszéd,

mindenképpen megmutatja a valódi való világot.”