Elég volt! Nyílt levél az olimpikonoknak és az összes magyarnak!

„Tegyük fel, azt mondja valaki, megkapod álmaid munkáját, ezért cserébe csak egy kétperces interjún kell részt venned, amire van 364 napod felkészülni, viszont tökéletesen kell teljesítened. És ugyanarra a munkára még harmincan jelentkeznek melletted, szintén ugyanígy készülnek, és ők a világ legjobbjai.

Biztosan nem hibáznál? Egyszer sem? Egy nyelvbotlásod sem lenne? Elvégre erről álmodsz egész életedben…

Tegyük fel a lehetetlent! Hibázol, nem Te kapod az állást. Jobban éreznéd magad, ha ezrek írnák a Facebook-oldaladra, hogy elrontottad? Jobban menne attól legközelebb?

Vagy az segítene, ha azok, akik miatt küzdesz, azt mondanák: »Semmi baj, büszkék vagyunk rád!«?

Tízmilliós ország vagyunk, mégis sorra nyerjük az aranyakat, az érmeket. Külföldön a csodájára járnak a magyar nemzetnek, hogy hogyan lehet képes ilyen sportcsodákra egy ilyen apró ország. Az éremtáblán Spanyolországot, Olaszországot, Kanadát előzzük meg, a magyar mégis elégedetlen.

Olimpikonok, hozzátok szólunk!

Küzdjetek, de ne csak az országért, magatokért is, ez a Ti életetek, amibe nekünk, egyszerű szurkolóknak semmi beleszólásunk. Engedjétek el a megfelelést, az elvárásokat! Örülünk az aranynak, az ezüstnek és a bronznak is, de soha senkit sem fog érdekelni az, hogy hányadik helyen végeztek, ha a szíveteket, lelketeket kiteszitek ebben a néhány napban, és mindig igyekeztek erőfeszítést tenni azért, hogy folyamatosan fejlődjetek, újra és újra legyőzzétek önmagatokat.”