*
Lánczi és Bencsik Gábor is jól látja persze, hogy a népszavazásoknak nem csak a feltett kérdésre van hatásuk. Látszott ez 2004-ben, 2008-ban − utóbbi üzenetét Horn Gábor fordította nagyon pontosan, de látszott idén is, amikor a szocik vasárnapi boltzárasát végül nem tudta elkaszálni a Fidesz – hát gyorsan módosított a törvényén, plusz bedobta ezt a mostani népszavazást. Egy viszont biztos: népszavazásoknak ott van hatásuk, ahol tartják őket. A magyar népszavazásoknak a magyarok földjén és közösségében, nem máshol. Ezért is mentem el 2004-ben, s szavaztam hatalmas igennel a határon túliak állampolgárságára. Mert ott, abban a kérdésben volt hatásköre a magyar parlamentnek. Látszott, hogy a nemzeten ejthet mély sebet a távolmaradás. Ahogy aztán sajnos ejtett is. A kvótanépszavazásra ez pont nem áll, Lánczi párhuzama ezért hatásos bár, de nem valós.
Itt most ugyanis az van, hogy ha eredménytelen a dolog, nem a nemzet kap sebet, hanem esetleg megroggyan a kormány.
De hát azt akarom én, hogy a szocik győzzenek 2018-ban? Vagy a Jobbik? Miért nem érzem erkölcsi kötelességemnek, hogy elmenjek és behúzzam az ikszet a nemre? – hallom a kérdéseket. Nos, azért nem, mert ez a kezdeményezés nem a néptől indult. Hanem a kormánytól. Ez önmagában ellentétes a népszavazás intézményének értelmével (olyanra is rászoríthassa a nép a parlamentet, amire az magától nem hajlandó), de itt most nem ez a lényeg. A lényeg az, hogy a felelősség a kezdeményezőé. Sajnálom, de sem állampolgári, sem értelmiségi felelősségem nincs abban, hogy megóvjam a kormányt a maga állította csapdától.
Minthogy a kvótakérdés nem ezen a népszavazáson dől el, hajlamos vagyok úgy érezni, hogy belpolitikai játszmához kellenék megint. Az lenne a dolgom, hogy félidőben megerősítsem a kormányt. Gyanúmat nem enyhíti az az összevissza beszéd sem, amely kormányzati szinten megy migránsügyben. Van ugye egy Migrációs Stratégia. 2013-ból. Abban az áll, hogy kell a munkaerő, a bevándorlás jó, érzékenyíteni is kell erre a magyar népet. Aztán jött a káosz, a roham, Röszke, nagyon helyesen ellenálltunk neki. Amikor alig két hónapja rákérdeztem, hogy kell-e még bevándorló, Kovács Zoltán és Lázár János határozott nemmel feleltek. Azt mondták, nem érvényes már a stratégia. Bár hatályon kívül nem helyezték. Most meg azt hallom, hogy Varga Mihály szerint mégis kellenének migránsok munkaerőnek. Semmi bajom nincs ezzel egyébként: nem vagyok balos Orbán-fóbiás, aki ott is ellentmondást lát, ahol nincs. Ha nem akarjuk, hogy tömegesen és ellenőrizetlenül ömöljenek az országba emberek, meg azt sem, hogy Brüsszel mondja meg, ki lakjon itt, nem ellentétes azzal, hogy azt hívjuk meg magunkhoz, akire nekünk szükségünk van. Csak akkor miért kellett ezt eddig tagadni? Propagandaokokból, nyilván.