„Normálisnak tűnő emberek vesznek fel úgynevezett forradalmi pozíciókat, újra megjelent a csak sémákban és az »én« és »mi« felosztásban való valóságérzékelés. Ember, néha alig hiszem el, amit látok vagy hallok magam körül pártállástól függetlenül! Emberek őrülnek bele a kormánykritikába és a kritikusok elleni haragba, az élet minden aktusa ezen keresztül ítéltetik meg. Fülelnek a boltban, a kávézóban, alig várják, hogy »elcsípjenek« valamit, s már provokálják is ki a szájkaratét.
S hogy emiatt a hétköznapok egyre élhetetlenebbek, arról már nem csak a hazai politikai élet tehet annak minden szereplőivel együtt, hanem a »keményen dolgozó kisember is«, mivel hagyja magát megvezetni. A Quimby körül kialakult melldöngetés csak a fentebb leírt pszichózis és hungaro-őrület egyáltalán nem szokatlan megnyilvánulása.”