Együtt élni a terrorizmussal?

„A francia miniszterelnök elszólta magát. A nizzai támadás után azt találta mondani, hogy a jövőben Franciaországnak meg kell tanulnia együtt élni a terrorizmussal. Ez gyakorlatilag nyílt beismerése annak, hogy a »kialakult helyzetben« a terrorizmus veszélye potenciálisan mindig jelen lesz Franciaországban. No és ezzel akaratlanul üzent nem csak a franciáknak, hanem lényegileg mindenkinek. Ha úgy tetszik, ez egy diagnózis arról, hogy hova vezetett az a liberális ideológia, amely hallani sem akart az ellenőrizetlen bevándorlás és a terrorizmus közti összefüggésről, s amely valamiféle elvont humanizmus bűvöletében vakká vált arra az egyszerű tényre, hogy senkinek sincs a homlokára írva, milyen szándékkal jön ide, s főképp, hogy kivé válik. Sajnálatos módon, az elmúlt időszak terrortámadásai alapján azt kell mondani, hogy Európa egy hamisan értelmezett humanizmus jegyében importálta a potenciális terrorizmust, s most küzd az ellen, amelyet maga idézett elő.

Persze, érteni vélem ezt a liberális ideológiát, amely az emberi nem elvont egységéből indul ki, s azt hangsúlyozza, hogy mindenféle különbségtétel embercsoportok között valójában bújtatott rasszizmus, előítélet. A bevándorolók ugyanolyan emberek, mint bárki más, s ezért az önvédő hivatkozás a civilizációs-kulturális különbözőségekre, a vallási-erkölcsi hagyományok eltérő jellegére valójában egy kirekesztő ideológia, amely ellentmond az egyetemes emberi méltóságnak, s annak a meggyőződésnek, hogy a kulturális keveredés, a sokszínűség valójában az emberi nem egységesülésének a történelmi mozzanata. Ezt a folyamatot tehát támogatni kell, mégpedig egy olyan ideológiával is, amely szigorúan szétválasztja a bevándorlás és a terrorizmus problematikáját, sőt azt hangsúlyozza, hogy a kettő között nincs összefüggés. Lám, a nizzai támadó is franciaországi lakos volt, mint ahogyan több terrorista is európai polgár, tehát nem igaz az a tétel, hogy a bevándorlás és a terrorizmus között közvetlen összefüggés lenne. Francia támadott itt franciát, s az, hogy az illető tunéziai származású, teljességgel mellékes. A liberális logika felől teljességgel érthető a bevándorlás és a terrorizmus közti kapcsolat be nem ismerése. Ez a szemlélet ugyanis tagadja a kulturális-vallási háttér, a gyökerek akár generációkon átívelő meghatározó jelentőségét, s a liberális identitásból kiindulva azt feltételezi, hogy a bevándorló is automatikusan meghaladja önmaga múltját, s az ekként szabaddá, kulturális-vallási előzmények nélkülivé vált egyén, az immár integrált európai polgár mindig józanul dönt. De ez valójában egy megdöbbentően naiv kivetítés, az európai liberális identitás kivetítése egy más kultúrára.

Ugyanakkor Manuel Valls miniszterelnök reagálása a nizzai támadásra felér egy olyan öntudatlan beismeréssel, amely a bevándorlók előtti nyitott társadalom ideológiájának a következményét mondja ki, hiszen kénytelen elismerni, hogy a terrorizmus hosszú távú jelenlétére kell számítani. Meg kell tanulni vele élni, miután a jelenség megkerülhetetlen, kiküszöbölhetetlen és felszámolhatatlan. De miért is az? Azért mert Európában már létrejött a terrorizmus tartós jelenlétének a társadalmi háttere. Azt kell mondjam, a francia miniszterelnöknek igaza van. Csak ezt nem teszi hozzá, hogy ez az eredménye egy olyan ideológiának, amelyik egyszerűen nem veszi tudomásul, hogy itt valójában civilizációs konfliktusról is szó van, még ha azt nyilván senki sem mondhatja, hogy minden bevándorló terrorista. De azt viszont igen, hogy egy sajátosan értelmezett humanista ideológia alapján a bevándorlással Európa valójában lehetőséget adott a terrorizmus tartós jelenlétére. A francia miniszterelnök mondata ennek beismerése. Mintha azt mondta volna, hogy immár nincs mit tenni, a potenciális terroristák már itt élnek köztünk. S ne legyenek kétségeink, ez a terrorizmus nem egyenlő a bűnözés fogalmával, mert nagyon is mély, Európa-ellenes világnézeti-erkölcsi meggyőződésen alapuló gyökere van, amelynek a határtalan nyitottság ideológiája teremtette meg az európai társadalmi bázisát.”