Dmitry Gluhovsky: Futu.re (2015)

„Nyilván a túlnépesedő, erőforrásai felett egyre kétségbeesettebben őrködő, és egyre embertelenebbé váló Európa víziója lesz valószínűleg az, ami sokakat megfog ebben a műben, azonban a Futu.re esetében sokkal lényegesebb az ezen keresztül megfogalmazott üzenet. Gluhovsky-tól ugyan eddig sem állt távol, hogy egészen explicit módon jelenítsen meg kortárs, sőt, történelmi vonatkozású problémákat műveiben (feltételezem, senki nem felejtette el a Metro szovjet és náci városállamait), és ez a könyve is hátborzongató pontossággal jövendöli meg például a megjelenése után kitört migránsválságot (és a jóléti állam ezen keresztül megmutatkozó visszásságait), és elsősorban itt sem a halhatatlanság és az élet értelmének örök kérdésein lesz a hangsúly.

A Futu.re fókusza ugyanis egyértelműen az örök élet nyomán elharapozó, és az emberek életének minden egyes szegletét átható individualizmuson van, amely - valljuk be - sokkal inkább megfogható és aktuális jelenség, mint a mesterséges halhatatlanság vagy a köré épített diktatórikus kontinens-állam. Éppen ezért nem lehet idejétmúltsággal vádolni Gluhovsky alkotását, legfeljebb csak akkor, ha megragadunk az elsőre is nyilvánvaló motívumoknál. Azonban nem hibáztatom azokat, akik így jártak: a regény kissé túlhúzott, és a saját gondolatainak fonalát is időről időre széttördelő dramaturgiájából nem könnyű kihámozni bármit is, ami a már említett lélekölő hangulattal karöltve néhol egyenesen kellemetlen olvasmányélménnyé teszi. Ettől függetlenül úgy gondolom, a Futu.re elkeseredett víziója van annyira átgondolt és hatásos, hogy az effajta kellemetlenségei és valóban nem túl izgalmas alapfelállása ellenére is egy remek darabot eredményezzen.”