Sakk és póker, állami játék

„A jegybank hitelessége mégiscsak erősen megtépázódott. Az MNB a teljes pénzügyi rendszert ellenőrzi, a titkolózást követően pedig aligha van erkölcsi alapja megkövetelni az átláthatóságot. Nem gondolkodott el a lemondásán?

Látom, önök is folytatják a blöffölést. Nem titkolózásról, hanem szakmai vitáról volt szó, vagyis hogy közpénz-e az alapítványi pénz, vagy sem. Erre a vitára tett pontot az Alkotmánybíróság (AB). A testület úgy döntött, a közpénz az közpénz marad. Ennek megfelelően az AB döntését tiszteletben tartva pedig valamennyi alapítvány közzétette a szerződéseit. Ezzel összefüggésben megjegyzendő, hogy három alapítvány még jóval az AB döntése előtt, ez év február 10-én teljesítette a közérdekű adatkiadást. (Utóbbit a Világgazdaság újságírója perelte ki. Ugyanakkor az Alkotmánybíróság 2016. március 31-én hozta nyilvánosságra döntését, a jegybankelnök az Országgyűlésben április 4-én jelentette be, hogy nyilvánosságra hozzák az alapítványok gazdálkodásával, vagyonával kapcsolatos információikat.)

(Az összesített, valamennyi alapítványra vonatkozó adatokat 2016. április 11-én tették közzé, s ezt követően naponta egy-egy alapítvány közölte honlapján a részletes adatokat közérdekű adatok címszó alatt – a szerk.)

Arra nem válaszolt, hogy tervezi-e a lemondását.

Nemhogy nem tervezem, de nem is értem a kérdést. Egy jól működő, törvényes jegybank elnökének, amely új, sikeres monetáris politikát valósít meg, s ennek keretei között a forintosítás nyomán mintegy ezermilliárd forintot ad át a magyar társadalomnak, miért is kellene lemondania? Mert politikai blöff folyik?

Az is politikai blöff, hogy a korábbi jegybanki kommunikáció ellenére személyesen kezdeményezett 44 alkalommal befektetést a Pallas Athéné Domus Animae alapítványban, amelynek a kuratóriumi elnöke is?

Igen, tévedés és blöff. Az alapítványok szabályzata szerint a befektetési döntések a kuratórium hatáskörébe tartoznak, azokat az elnök és egy független tag hajtja végre. (...)

Az államnak saját szervei vannak a különböző közfeladatokra. Az oktatásért a humántárca a felelős, a nemzeti banknak is megvan az alapfeladata, amit a jegybanktörvény rögzít, ugyanakkor ebbe nem tartozik bele az oktatás. De az is szerepel a törvényben, hogy a nem alaptevékenységbe tartozó célokra csak a bírságokból befolyó pénzt használhatja fel az MNB.

Nem igaz. Azt ugyanis nem tiltja jegybanktörvény, hogy oktatási feladatokat lásson el a jegybank. Sőt a jegybanktörvény szerint feladatunk a kormány gazdaságpolitikájának segítése. Az oktatás támogatása a társadalmi felelősségvállalás egyik fontos elemét képezi, az oktatás támogatása hozzájárulhat a sikeres gazdaság- és társadalompolitikához. Egyébként valamilyen formában minden uniós jegybank részt vesz az oktatási rendszer fejlesztésében. Nekünk tehát az állam részeként az a feladatunk, hogy a közgazdasági oktatást támogassuk.

Azért a jegybank mégsem egy szatócsbolt, hogy amit nem tilt törvény, azt szabad. Ezzel az erővel akár autógyárat is alapíthat az MNB, hiszen azt sem tiltja a törvény.

S alapít?

Nem.

Miért ne vásárolhatnánk képeket és műtárgyakat, ahogyan azt az unió más jegybankjai teszik?

Erre a célra szintén vannak arra hivatott állami szervezetek.

Rosszabbak lennénk, mint a többi jegybank? Az EU számos jegybankja vásárol műtárgyakat, így például az osztrák, az angol, a német, a belga, a holland vagy a francia és a román jegybank, de a sort hosszan lehet folytatni.

A német Bundesbank vagy a brit Bank of England nagyságrendekkel nagyobb bevételekkel rendelkezik, és jóval kevesebbet fordít ilyen célokra, ráadásul ott a társadalmi-gazdasági problémák is jóval kisebbek, mint Magyarországon.

Nem erről van szó, hanem a nemzeti öntudatról és kincsképzésről. Ha a jegybank átlátható módon tud arra forrást teremteni, hogy visszavásárolja a hazánkból elvitt műtárgyakat, azt megteheti. Ezzel a nemzeti öntudatot erősíti, és gyarapítja a nemzeti vagyont.

Az alapítványoknak juttatott 267 milliárd forintnak azért bőven lett volna helye máshol is.

Mindenki így látja, mindenkinek van jogos javaslata arra, hogy mire legyen elköltve a pénz.”