Igazából tudtam, hogy váltanom kellene országot
Ehelyett ott rohadtam szinte minden magyar tévécsatornánál.
A rendszerváltozás óta nem volna ekkora tétje egy voksolásnak, azt kellene megértetniük a választópolgárokkal, hogy a felhatalmazási törvény nem a terrorizmusról, hanem mindennapi életünkről szól.
„Orbán Viktor általában vonakodik nyilvánosságra hozni valódi szándékait, minisztere azonban kvázi elárulta azokat. A miniszterelnök ismét egy biankó csekket szeretne kitöltetni magának a magyar választópolgárokkal, hogy még jobban bebetonozhassa magát a hatalomba. Nem véletlen, hogy éppen most. Egyrészt az öreg kontinenst sújtó menekülthullám, a társadalom migránsoktól való félelme következtében a Fidesz időközben visszanyerte a harmadik kormányzati ciklus folyamán elvesztett szavazóit. Másrészt a kabinetre most kezd ráégni a társadalmi ellátórendszerek bűnös elhanyagolása, valamint az egymás után nyilvánosságra kerülő korrupciógyanús ügyek. Vannak, akik kombinálnak, egy előrehozott választás révén visszanyerhetné alkotmányozó többségét a kormánypárt, onnantól kezdve pedig csupán kézügyesség kérdése lenne a felhatalmazási törvény elfogadtatása. »Terrorveszély« címén aztán ellehetetleníthető bármely elégedetlen társadalmi csoport tiltakozása, s ellenőrizhető a nyilvánosság. Egyre inkább egy totalitárius állam rémképe rajzolódik ki Európa közepén.
Az előrehozott választás nagyon is valós veszélye soha nem látott kihívást jelenthet a demokratikus ellenzék számára. A rendszerváltozás óta nem volna ekkora tétje egy voksolásnak, azt kellene megértetniük a választópolgárokkal, hogy a felhatalmazási törvény nem a terrorizmusról, hanem mindennapi életünkről szól. A netadó abszurd ötlete hallatán egy egész ország megmozdult. Most, hogy a rezsim többek között az internetforgalom ellenőrzését is kilátásba helyezi, ismét megszólalhatna mindenkiben a vészcsengő.”