„2016 van, és a magyar hiphop még mindig ott tart, hogy a fontos szereplői két kézzel kapaszkodnak a saját múltjukba és azzal lazáznak, hogy bezzeg amikor ők kezdték, még Winamp sem volt, hanem szalagra lökték a szöveget valami alapra. Magyarul:
Én idősebb vagyok, mint te, nye-nye-nye! Magyarország egyik nagyon súlyos problémája a szigorúan kor alapján elvárt tisztelet a különböző generációk között. Tiszteld az idősebbet, mert idősebb. Tiszteld a veterán rappert, mert már akkor is nyomta a szöveget, amikor te még otthon nézted a Cartoon Networköt. Na meg tiszteld az öreg MC-ket, hiszen lerakták azokat az alapokat, amiknek köszönhetően most annyi magyar hiphopelőadó fürdik a sikerben. Csakhogy ez nettó faszság.
Az internet előtti időszakban valóban rendkívül fontos volt az úttörő előadók szerepe, hiszen a rendszerváltás után a hiphop is pont annyira gyerekcipőben járt itthon, mint mondjuk az elektronikus zene. Ezért tényleg fontos tudni, hogy kik kezdték el a dolgokat itthon, kik emeltek fel tehetségeket, és kiknek sikerült meghonosítani ezt a műfajt idehaza. És ez a kulcsszó, meghonosítani. Ugyanis ebben a klipben az emberek többsége úgy követel magának tiszteletet, mintha ő szarta volna ki magából Kurtis Blow-t. A tiszteletet és respektet kiérdemelni szokták, csak azok a béna arcok követelnek ilyet, akiknek a nagy veterán státusz mellett nem igazán jött össze a nagy áttörés a karrierjében. Ezért sem értem, hogy a klipben látható, azért Magyarországon viszonylag ismertnek számító arcok mi a jó büdös francért vagánykodnak azzal, hogy ők a bakelit, ti meg az mp3.