Az 1601-es kvótahatározat

„A magyar kormányt az Országgyűlés novemberben kötelezte, hogy támadja meg Luxembourgban az uniós határozatot. Az alapvető jogok biztosa, Székely László pedig a hazai és a nemzetközi bírói gyakorlat elemzésével jutott arra a következtetésre, hogy alkotmányértelmezést kér az AB-től. Azt előre persze nem tudni, hogy miképpen foglalnak állást a bírói fórumok, ám annyi már a beadványok alapján is látható: érdemes tisztázni, jogosult volt-e például az unió tanácsa, hogy többségi szavazással a tagállamokra és a migránsokra nézve egyaránt kötelező határozatot hozzon a kvótáról. Amennyiben ugyanis az EU szinte tetszés szerint, az országok és esetleg a menekültek tiltakozása ellenére is megfellebbezhetetlen döntést hozhatna, az azt jelentené, hogy kérdésessé vált a tagállamok szuverenitása s a menedékkérők emberi joga is. Az érkezőket egy újabb határozattal a jövőben is máshová irányíthatnák, szétoszthatnák a közösség államai között. Ez megengedhetetlen. Annál is inkább, mert volt már rá példa a történelemben, hogy egyes államok tömegesen utasították ki, helyezték át emberek különféle csoportjait más országokba. Az ENSZ és az Európai Unió alapvető okmányai azóta tilalmazzák az ilyen cselekedeteket, a magyar alaptörvény pedig éppen emiatt iktatta be a hazai jogrendszerbe a csoportos, kollektív kiutasítás tilalmát. Ennek megsértése egyébként felvethetné a közreműködő államok – a küldők és a befogadók – nemzetközi felelősségét is.
Az 1601-es uniós határozat ügyében kinek-kinek vállalnia kell a megméretést. Aki a jogállam, az emberi jogok híve, az aligha tiltakozhat a jogorvoslat, a per ellen.”