Harag és történelem
Ménisz és/vagy métisz
„Felvilágosodtunk, közönyösek vagyunk. A bölcsesség szeretetéről immár nincs szó. Nincs már olyan tudás, amelynek barátja (philos) lehetnénk. Ha valamit tudunk, eszünkbe sem jut szeretni azt, hanem csak azt kérdezzük magunktól, miként leszünk képesek együtt élni vele anélkül, hogy megkövesednénk.” (Peter Sloterdijk: A cinikus ész kritikája)
A 69 éves Peter Sloterdijk német irracionalista gondolkodó, szellemes, szarkasztikus, nem szokványos esszéi már indulásakor feltűnést keltettek (első kötete: A cinikus ész kritikája) a német akadémiai hagyomány, a frankfurti iskola nyelvi nehézkes stílusával szemben érthető közlésmódja arról árulkodik, hogy nem a francia esszé (sem pedig a posztstruktualizmus), inkább Heidegger és Nietzsche gyakorolták rá a legnagyobb hatást.
Adorno szerint érzékenynek maradni utópikus magatartásnak számít, megóv a legfenyegetőbb veszélyektől. Meddig? Amíg esetleg a tüntető frankfurti diáklányok felfedik meztelen kebleiket, amivel megakadályozták a filozófus utolsó előadását? Vagy ez is csak egy intermezzo, az utolsó akkord Adorno halála előtt? Aki parazsat markol, annak a gondolatai ismeretlen, váratlan, új utakra, új szempontok felé indultak. Sloterdijk markában a thümosz (érzelemképesség) a parázs, ami nem zárja ki elemzéseiből a nousz és dianoia (gondolkodóképesség), a gnómé (ismerő képesség) ez az ethosz (karakterünk, szellemünk erkölcsi döntései) jelenlétét sem. A fordító – Felkai Gábor – jó ötlete, hogy ezeket a görög (és más nyelvű) fogalmakat illetve a lefordításaikat a könyvben, hasznosan szögletes zárójelekbe helyezi, megidézvén így a szerző egyedi, intellektuálisan játékos stílusát.
Sloterdijk az érzelmi jelenségnek, a thümosznak az elemzését Trója falai alatt kezdi el, onnan indul és keresi meg az összefüggéseket, majd évezredeken át a zsidó, görög, római, keresztény hagyományokon és az anarchikus társadalmi robbanások nyomán jut el egészen az osztályharcos „történelem végéig”, túl a közelmúltunkon, az utópikus neoliberális konzumglobalizáció abszurditásáig és a tavaszodó iszlám migrációjáig és terrorjáig.