Korai peronoszpóra-fertőzés bár előfordult, de csak primer, szekunder nem, így a bogyókat nem fertőzte meg. A lisztharmat mint Villányban mindig, a virágzás végétől most is erősen jelen volt, ám a fertőzésveszély fürtzáródáskor hirtelen eltűnt. Saját bioszőlőnkben és a biológiai növényvédelmi tanácsadásunkat igénybe vevő kollégáinknál ezért az előző évekhez képest összehasonlíthatóan kevesebbszer kellett permetezni.
Ősszel jött a második a pozitív meglepetés: a muslicák, amelyek előző év őszén igencsak megnehezítették az életünket, szintén teljesen kimaradtak. Ez hatalmas megkönnyebbülést jelentett számunkra.
Szeptember elején az összes szőlőfajta 17 mustfoknál állt – ez önmagában szokatlan, hát még ha hozzávesszük, hogy a portugieser, a kékfrankos és a merlot esetén az érettség már olyannyira előrehaladott volt, mint 17 év alatt még sosem. Így ezt követően már nem számoltunk további erős cukrosodással. Az eredetileg korainak szánt szüretet végül az október elejétől közepéig tartó tartós, a borászidegeket erősen igénybe vevő esőzések elcsúsztatták – a kékfrankos és a merlot esetében végül csak 19,5 mustfokos termést tudtunk leszedni a tőkékről.