„Ilyen lelki, zsigeri, jelképes kerítés - láttuk a lengyeleknél- épülhet ott is, ahol egy darab menekültet se láttak még. Régen úgy mondták, az antiszemitizmushoz nem is kellenek zsidók. A kerítések politikájához nem is kellenek menekülők. A kerítés azt jelenti: elkerítem magam a másik problémájától. A kerítés divat lett, megkönnyíti az életet, megóv a rossz álmoktól és a rossz lelkiismerettől. Lehet, hogy kerítést kérek karácsonyra, és nem is azt a guszta zöld pulcsit, amit kinéztem. A kerítés tartós és praktikus darab. Előzékenyen kerítést húz körém esténként a köztévé, tilos neki menekült gyereket mutogatni, szegényt se sűrűn, nehogy felzaklasson.
Kerítést ácsolhatnak körénk idióta hazugságokból is, a lényeg, hogy ne lássunk ki és át rajtuk. L. Simon egy rendezvényen komor képpel azzal fenyeget, hogy jönnek a muszlimok és tuti, hogy törvénybe iktatják a többnejűséget. (Ejnye-bejnye, miről nem álmodozol, kisfiú!) Le kell tehát köröznünk őket, kezdjen mindenki most azonnal lázas szaporodásba azzal az egy nejével. Szaporodás plusz szakralitás, azaz vallás, egyenlő Európa - okítja komoly emberek jelenlétében. Ilyesmit már hallottam: szovjetrendszer plusz az egész ország villamosítása, egyenlő kommunizmus - mondta Lenin. Az is tetszett.
Egyet nem szeretnek: ha átnyúlkálsz a kerítésen a másik emberhez, a másik sorshoz, a másik gondolathoz. Akkor a kezedre ütnek. A miniszterelnök megmondta: a menekülőknek enni adó aktivisták »a nemzetközi embercsempész hálózat tagjaivá váltak«. Hiszen ha néhányan megfagytak vagy kiszáradtak volna, ha egy-két gyerek elpusztul az úton, az milyen jól elriasztotta volna a többit. Sose gondoltam, hogy a puszta szendvicskenegetés miatt embercsempésszé nőttem ki magam. Meg persze Soros ügynökévé, ami még rosszabb. De azt sem, hogy a »migráns hordák« direkt azért indultak meg, mert leküzdhetetlen vágyat éreztek a nekik adományozott régi kabátom iránt.”