Még a Dűne írója sem tudja, hogy miről szól a prófécia
Szokás egy-egy legendának a mélyére ásni, elveszni múltjának részleteiben, de 10 000 év alatt birodalmak omlanak össze, így elég ritka, hogy ennyire messze utazzunk vissza az időben.
Ha nem terveztem volna el, hogy mindenképpen írok erről az epizódról, vélhetően végig se néztem volna a részt, mert az első 25 perc katasztrofálisan gyenge volt.
„A címadó hoteltől mindenképpen saját identitást vártam, hiszen ha volt, amire az első két szezon szuperül ráérzett az ez, arról nem is beszélve, hogy éreztük is a hiányát a folytatásban. Ezen a fronton egyelőre felemások az érzéseim, hiszen talán a Murder House és az Asylum keverékét vártam tőle, egy mitikus helyet, ami fogva tart és egyben kellően klausztrofób is rengeteg fura karakterrel. De ezt csak részben kaptam meg, noha tény hogy megvillantotta az első egy óra azt is, hogy hogyan kéne ezt jól csinálni, és hogyan baromi gyengén.
Alapvetően nem tetszik, hogy a viszonylag nagy hotel kifejezetten kihalt, és már az első percekben kacsintgatnak a The Shining-ra, de annyit, hogy az már inkább átcsap tikkelésbe. A gond az, hogy a nyitópercekben egyáltalán nem járjuk be a szállóhelyet – később kiderül, hogy okkal -, illetve nem egy gyorsan felskiccelt, érdekes családé a főszerep, hanem két turistalányé, akik nincsenek túlságosan megelégedve a szolgáltatással.”