„A rendszerváltás első éveiben kialakulatlanok voltak a játékszabályok. A privatizáció ideológiai okokból és az adósságtörlesztés forrásigényei miatt gyorsított ütemben folyt. A 90-es évek első felében valós kontroll nélkül működött, és több mint 500 milliárd forintos veszteséget halmozott a bankrendszer. Az állami fejlesztési kiadásokat kockás füzetben vezették több minisztériumban, önkormányzatnál. Eközben, aki ráérzett a kusza kor működésének logikájára és szerencsés volt, komoly vagyonokhoz juthatott hozzá. A kreatív energiák komoly részét az előnyök és pozíciószerzés kötötte le az építkezés, az újítás helyett.(...)
A rendszerváltók nem látták elég mélyen, mennyire korhadt a magyar gazdaság belseje, nem mérték fel, mekkora sokkot okoz majd a piacgazdaság és a világpiac. Ennek következtében nem voltak kidolgozott elképzelések, milyen lehetőségeket kínál Magyarország a korszerű, versenyképes működésbe közvetlenül bekapcsolódni nem tudó cégeknek, embereknek. Az volt az elv, hogy aki tud, érvényesüljön, aki nem, annak segít az állam. Az értékteremtés szempontjából lemondtunk az 50 év felettiekről, a képzetlenekről, sok szegény vidékről.