„Parádésok, szervezők, résztvevők!
Immár huszadik alkalommal döntöttetek úgy, hogy egy kulturálisnak hazudott, a szabadságjogok alapvető félreértelmezésén alapuló, teljes mértékben kontraproduktív, a hazai szexuális kisebbséget alkotó emberek nagyobb részének elemi érdekeivel szögesen ellentétes exhibicionista őrjöngést tartotok a magyar fővárosban. Meleg vagyok, de szívem legmélyéből vetem meg, és tartom rendkívül veszélyesnek, amit két évtizede műveltek: amit ráerőltettek a fővárosra és leginkább a melegek azon csendes többségére, akiknek a nevében álságosan, őket semmilyen formában meg nem kérdezve tartjátok a Pride-ot – azt a látszatot keltve Magyarország előtt, mintha őket »képviselnétek«. (...)
Most tisztázzuk a legalapvetőbb félreértést, ezt a mindent alulmúló, egyébként rendkívül rafinált kommunikációs trükköt. Azt a kifejezést, hogy »meleg közösség«. Nincsen ilyen. A közösség valamilyen közös szellemi értéket hordozó, produktív és ezért hasznos emberi összetalálkozás. Közösség sportegyesület, a természetjárók társasága, egy bibliakör, egy művészklub, emberek családi vagy baráti kapcsolatok mentén szerveződő összejövetele. De közösség lehet egy politikai közösség is – a lényeg, hogy szellemi szempontból értékesen produktív legyen az eredmény. A puszta szexuális orientáció viszont önmagában nem érték, és szexuális orientáció alapján éppen ezért nem is lehet kimondani, hogy mindenki, aki ilyen vagy olyan, az ettől egy »közösséget« alkot. Ahogyan a „heteroszexuálisok” sem közösség, úgy a melegek sem azok. Ez a hazugság azt használja ki, hogy a közösség szavához és értelméhez – amihez nektek semmi közötök nincsen – az ember gondolkodása teljesen érthető módon, automatikusan pozitív emocionális viszonyulást hoz létre. Miért nem láttam még »meleg közösséget« homokzsákokat pakolni a gátakon?
Számotokra, az önzésen alapuló világnézetetek miatt teljesen érthetetlen dolgot fogok mondani: egy társadalmi szempontból felelősen gondolkodó meleg férfi számára sokkal fontosabb, hogy a nemzete, a széles társadalom számára mi a jobb, minthogy olyan »jogokért« kapálózzon, melyeknek befogadására és gyakorlására születésénél fogva nem alkalmas sem fizikai, sem lelki értelemben. És az a jobb, ha nem hergeljük teljesen értelmetlenül magunk ellen az embereket, és ha a gyermekek szellemi egészségét nem veszélyezteti a folyamatos, idegesítő, öncélú melegpropaganda. Ha egy lábbal születtem volna, akárhogyan is rikácsolnék, fenyegetőznék és követelőznék, nem lenne két lábam. Meleg vagyok, nem lesz gyermekem, nem fogadok örökbe, nem lépek házasságra. Ha így van, ha így lett, elfogadom. Elfogadom, hogy meleg vagyok. Ti veritek szüntelenül az asztalt a melegek elfogadásáért, mi lenne, ha magatokon kezdenétek?”
