Egy kezdő agrároligarcha naplója (kollégáim: Csányi és Gyurcsány)

„Na, már több, mint egy napja gyakorlom az új hivatásomat. Nem könnyű a kezdő agrár-oligarchák élete sem. Érdeklődik a sajtó, ennek ellenére a földterületem nem nő az Istennek sem, pénz nem érkezik a számlámra. Pedig jól jönne, annak a + 200 hektárnak a támogatása, amit talált nekem ez a Bitay, és azt sem tudom hol van, és mikor szereztem.

Az agrárkamarát is hívtam, hogy most már adhatnának valami megyei/országos tisztséget is, de sajna ehhez még kevés a földterületem, a felsőbb klubba nem vesznek fel 5 ezer hektár alatt. Ez meg még távolinak tűnik, bár Túrkevén szegény Bözsi néni gondolkozik, az is lehet, hogy vagy fél hektárt tudok még venni a Villogó-kertben. Már tárgyalunk vagy két éve Bözsi nénivel, de majd most, hogy haladjak a megfelelően nagy birtokméret felé, majd felgyorsítom a tárgyalásokat. Szegénynek elpusztult a tehene, így van esélyem, hogy meggondolja magát, és belemegy az üzletbe.

Ha egy évben nem szankcionálna az a fránya MVH, akkor lenne esélyem, hogy akár 3 misi felé toljam az éves területalapút. Ha nem művelném a földet és nem lenne jószág, akkor annak jelentős részét simán félre tudnám tenni, ha jól számolok, akkor így kb. 333 év alatt meg tudnám szerezni az első milliárdomat, utána meg csak beérem valahogy nagybecsű oligarcha kollégámat, Csányi Sándort. Ha nem teszem olyan magasra a lécet, és kevesebb milliárddal is beérem, akkor kb. már 3000 év alatt eljutnék oda, ahol ma Mészáros Lőrinc tart, és köpködhetném a focimeccseken a szotyit a főnökkel. S néha, ha kedvem volna, akkor csak odaszólnék valamelyik ifjú miniszternek, hogy hozzon egy új zacskó szotyit.

Na ja, van még mit tenni, de ha szorgalmas leszek, akkor van esély.

Agrár-oligarchák élete, mint mondtam nem egyszerű. Reggel a parlamentben kezdtem, volt ma szavazás, vita, sajtótájékoztató, nyilatkoztam a köztévének, voltam tárgyalni, de még így is, most este időben hazaértem. Le kellett vágni a legkisebb kölök körmét, felvágni a lányok vacsiját, ki kellett takarítani utánuk a fürdőkádat – ilyesmi. Tulajdonképpen az életem alig változott ahhoz képest, mint amikor kezdő politikus voltam.

A feleségem szerint meg kell tanulni mindennek a pozitív oldalát nézni. Így most a kommunikációs/politikai tanácsadóvezérünk véleménye jár a fejemben, aki szerint tök jó ez az egész ügy, mert történik valami. Magyarázza nekem (nem erősségem ez a politikai kommunikáció, ami neki a fő szakterülete), hogy milyen nagy ember lettem. A hét első felében a Fidesz két célpontra lőtt: Gyurcsány Ferencre és rám. Hát, ez nagy valami! Az orbánizmus legádázabb ellensége nem számít példaképeim közé, sőt, eléggé másik pályán mozog, mint én, nem is vágytam vele nagyon egy csapatban lenni soha, de azért mégis csak valami egy volt miniszterelnökkel egyenlő szintű ellenség lenni. Tud súlyozni ez a Fidesz, na... Jól meglátta bennem a méltó ellenfelet, mert tényleg célom az, hogy eltakarítsam őket a kormányzás közeléből – ezt most már felismerték egy év után. Vág az eszük. Szinte értelmesebbek, mint amilyennek látszódnak.

András nem irigykedik rám, hogy reflektorfénybe kerültem, inkább röhög rajtam, hogy 200 hektáron cseszkődnek velem. Magyarázom neki az agrár-oligarchaságot, mert az ilyesmit nem érti.

Kicsit szomorkodik, hogy nekünk még egy rendes Kovács Bélánk sincs, így csak egy ilyennel talált meg a Fidesz bennünket, hogy bérelek-e földet vagy nem bérelek az államtól. Hát, kis párt, kis oligarcha na, az LMP-nek ilyen jutott.

Mert ha bérelnék, akkor meg sem szólalhatnék - mondja ezt ez a rém szimpatikus államtitkár, hogy aki földet bérel, az nem kritizálhat. Ezen rágódom, nem értem, mert miért ne oligarcházhatna bárki? Ha rossz a Fidesz birtokpolitikája, akkor azt mondhatja akár rögtön kollégám, Csányi Sándor, vagy a gázszerelőből lett kollégám is: attól még igaz lesz, hogy ők mondják. Ők aztán igazán tudják, hogy a sok földhöz nem párosul magas foglalkoztatás. Miért ne mondhatnák akár ők is? Furcsa ez a Bitay, kis belvárosi jogász, és nekem akarja elmagyarázni, hogy egy agrár-oligarcha hogy viselkedhet és hogy nem.

Próbálják csak ki, ha van kedvük: adjanak nekem is 1-2 ezer hektárt, és fogadjunk, hogy még úgyis azt fogom mondani, hogy a Fidesz vidék- és birtokpolitikája silány. Úgyis azt fogom mondani, hogy becsapták az embereket, és szétlopják az országot. Simicska kollégámon is láthatják: pár ezer hektárral nem lehet megvásárolni senkinek a hallgatását!

Szóval: járatom szám. Mi mást tehetnék kezdő politikusból lett kezdő agrár-oligarchaként? Mondom a véleményem, mert szerintem tényleg a rossz az, amit csinálnak a közvagyonnal, és azon belül az állami földekkel. Szerintem tényleg gazemberek, akik az emberek képébe néznek és hazudnak, mint a vízfolyás. Szerintem akkor is hozzájárul a politikájuk a vidék elnéptelenedéséhez.

Egy-két napig terelésnek ez elmegy, mert addig sem kell beszélni arról, hogy mégis mit zsiványkodnak, de tartósan ezzel nem tudják elterelni a figyelmet az FM siralmas munkájáról.

Kerestem egy fotót magamról, így néz ki egy 50 hektáros agrár-oligarcha – állami földek nélkül...

Na mindegy, kezdő oligarchaságom második napján május 27 volt. Talán többen is tudják 1703-ban ezen napon rakták le első erődítményének alapkövét a leendő orosz fővárosnak, Szentpétervárnak. 1871-ben ezen a napon verték le a párizsi kommünt, és 2002-ben e napon alakított kormányt Medgyessy Péter.

Mindezeken felül, ma 188 éve, hogy megszületett Bencencen (Szárhegyi gróf) Lázár Kálmán zoológus, ornitológus, újságíró, politikus, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja és az erdélyi ornitológia egy korai jelentős alakja.

1874. február 27-én, Erzsébetvárosban bekövetkezett haláláig egész Európára kiterjedő ornitológiai kutatás, sok egyéb tudományos munkásság mellett szerepet vállalt jó hazafiként a 48-as forradalom és szabadságharcban is huszártisztként. Élete méltó arra, hogy tudjanak róla ma is, tudós ember és jó magyar volt.”