„De a legsúlyosabb a teher a társadalmi közöny. Nincs közös emlékezetünk a történtekről, nem tudjuk az áldozatok nevét, nem ismerjük a történetüket, egy dolgot tudunk róluk, hogy cigányok.
Ahhoz képest, milyen horderejű eseményekről van szó, hogy az ország roma lakossága hónapokig rettegett, hogy nem védi meg őket senki az országban, hogy teljesen cserben lettek hagyva a saját hazájukban, nincs közös emlékezet a történtekkel kapcsolatban. Az Ítélet Magyarországon című filmet, amely brutálisan adja vissza a cigánygyilkosságok perének abszurditását. nem mutatják meg minden iskolában, minden egyetemen.
Pedig emlékeznünk kell! El kell viselnünk és fel kell dolgoznunk a felelősségünket, és tudatosítani kell magunkban, mi történt azokon a 2008-as, 2009-es éjszakákon. Emlékeznünk kell az áldozatokra, és igazságot kell követelnünk, nem csak nekik, hanem az egész országnak!”