Az Átlátszó és a dongó

„Sajátos módon a civil tömegek jelentőségét a választásokat követően a vesztes politikai pártok ismerték fel elsőként. Láthatjuk, milyen felfokozott érdeklődéssel, már-már hisztérikus aktivitással fordulnak az ellenzéki pártok a tőlük eltávolodott polgári többség felé, ígéretekkel és csúsztatásokkal már a ciklus elején tele a padlás. A másik oldalon viszont mintha fennállna a veszély, hogy az ugyanezen többség révén bizalmat nyert pártszövetség és kormány, miután elmormolt egy halvány köszönetet, a választókkal való viszonyt tekintve kényelmes fotelbe ereszkedik, és megfeledkezik arról, hogy a társadalom bizalma nem egyszer és mindenkorra szól. Ahogy a kertet, úgy a felhatalmazást adó civil társadalmat is ösztönözni, ápolni, tisztelni és becsülni kell.

A figyelem hiányára nincs mentség, és a következmények menthetetlenül bekövetkeznek. Még akkor is, ha belátható, hogy mennyire lekötik a kormányzatot a nehéz feladatok, köztük a vesztes pártok gátlástalansága, a sorozatos, nyílt uszítás a demokratikus választások eredményének semmissé tételére.

A többségi bizalmat kapott pártszövetségnek elemi érdeke, hogy intézkedéseit jól készítse elő és jól kommunikálja. Ha az emberek értik, mi a kormány célja, tudják és tapasztalják, hogy észrevételeik eljutnak a címzettekhez és nem tűnnek el a hivatali érdekütközések labirintusában, érzik, hogy a kormány a javukat szolgálja, a radikális ellenzék uszító törekvései egészen biztosan nem találnak táptalajra. Szögezzük le: a józan civil társadalom 2010 óta többször bebizonyította, hogy nem viselkedik szélkakas módjára, és képes áldozatot vállalni. Ha érzi, hogy a kormány lépései megfontoltak, az életkörülmények, ha lassan is, de javulnak, a nép kitart, és biztosítja a hatalom számára a stabil hátországot.

Azt se felejtsük el, hogy a választópolgárok nem olyan »házőrzők«, akik eleséggel kifizethetők, simogatásra is szükségük van. Időről időre meg kell erősíteni a választók és a kormány lelki összetartozását, amelyről a civil társadalom maga adott egész Európát meglepő példát a Békemenettel. Az utcára vonuló tömeg fizikai értelemben is a testével védte meg a kormányt, magához ölelte, hisz ő választotta és a rendszerváltás befejezésének biztosítékát látta benne.”