„A mai ifjú jobbos elit nem a semmiből érkezett, ezek az emberek nem a társadalom legalsó rétegeiből tűntek elő varázslatosan, hanem a kádárizmus (alsó-) középosztályának, hivatalnok- és téesztisztviselő-rétegének, egyszóval a perverz újraelosztásból leginkább hasznot húzó, a kádárista állam működését leginkább saját javára torzító »osztály« korábban esélyt nem kapó tagjai*, ill. a kicsit idősebb generáció különösebb hátránnyal nem küzdő gyermekei ők.
És ennek megfelelő kulturális tőkét hoznak magukkal. Mindent, amit tesznek, ebből a nézőpontból kell magyarázni. Például. Nem értik, mire jó a piaci alapokon működő kétszintű bankrendszer és a független jegybank, mert nem ebben nőttek fel, hanem azok között, akik már a létező szocializmusban is unortodoxak voltak. Vagy például nem azért csökkentik a gimnáziumi férőhelyek számát, hogy direkt gonoszságból kibasszanak a szegényekkel, hanem mert számukra a minta az az oktatási rendszer, ahol az állam kijelölte, kik és hányan mehetnek egyetemre, és ebből vezette le az oktatási rendszer alacsonyabb szintjeinek kiosztását, aki meg kimaradt, mehetett a szocialista iparba dolgozni, amelynek morálja és hozzáadott értéke a mai közmunkához volt hasonlatos.”