Azonban a kérgesszívű kormánypártiak páncélján bizonyosan nem hatolt át a szívhezszóló üzenet, mert könnyed ujjmozdulattal megszavazták a szóban forgó törvénymódosítást.
Ebben vezérük és mesterük járt elöl páldával. Meggyalázta és megsemmisítette ugyanis az ártatlan hírvivő fehér galambot:
Utolsóként bejött az ülésterembe. Ragadozó módjára vette célba az asztalán a ráírt üzenetet békésen hirdető édességet. Kegyetlen fogával feltépte a gyenge csokoládépapírt, majd befalta a tartalmát. Azt hiszem a falta kifejezés a legutolsó szalonképes kifejezés az aktusra, lévén a miniszterelnöki pofazacskók pattanásig feszültek. Az egészmogyorók kétségbeesett roppanásai minden érző képviselő lelki füleiben visszhangoztak. Közben -szájában nehezen forgatva a masszát- erőltetett kedélyességgel diskurált helyettesével, akinek nagylelkűen felajánlott egy kockát – gerleszárnydarabot.
Némely ellenzéiek nevetéssel, mások megdöbbenéssel adtak hangot elképedésüknek, zavaruknak. A kormánypártiak félve és fegyelmezettek hallgattak. Náluk a főnök tetteire esetleg rosszul reagálni kitörölhetetlen vétek.
Persze a házelnök nem merte szóvá tenni a ház méltóságának megsértését. Úgy gondolta tán, hogy a szabályok itt nem vonatkoznak mindenkire.