Nehéz, de nem reménytelen év

Igen nehéz, de nem reménytelen évünk volt a 2014-es év. Kezdődött, főleg a kékfrankosok terén a rossz virágzással, majd a lisztharmatfertőzéssel. A más években szokásos nagy júniusi hajtás és gyomnövekedés a sok eső miatt 4 hónapig tartott, így optimális körülményt biztosított a lisztharmatfertőzésnek. Sokkal több zöldmunkát, hajtásválogatást, kaszálást és talajmunkát igényelt, amit nem minden helyen győztünk a legoptimálisabban elvégezni. A sióagárdi Lányvárban némely fennsíkon szinte megállt a víz, és párában tartotta a szőlőültetvényeket. Kevesebb probléma volt a szelesebb, a nap és széljárásnak megfelelő jó sorirányú és magasabb dombon fekvő szőlőültetvényeken, például Sióagárd magaslati része, Görögszó-dűlő.

Nehéz nyár után vártuk a jó őszt, ami többnyire nem jött el. Nálunk szeptember első három hetében 200 mm csapadék esett, ami megfelel 4 havi átlagnak. Először a korai fajták, majd a középérésű fajták bogyói kezdtek megrepedni a kevésbé széljárta ,és nem dombtetőn lévő területeken. Ez ellen egy védekezés volt, az azonnali szüret. Tehát ebben az évben valójában a természet határozta meg a lehetőségeinket.

Például a korai fajtákból — portugieser, zweigelt, blauburger, pinot noir, menoir — „csak” könnyű rozékat lehetett készíteni. Ezekből a fajtákból kisebb palackszámban elkészítettük a Márton-napi vörösborunkat is, amely könnyed, gyümölcsös jó ivású bor lett. A gyors szürettel és a szüret közbeni válogatással el lehetett érni, hogy egészséges szőlőt dolgozzunk fel. Az idei szüret lényege az volt, hogy esők után, a bogyószemek sérülései után azonnal, ugyanakkor válogatva szedjük le a szőlőt.

Ilyenkor nincs csodavárás, azonnal lépni kell. Az az érdekes helyzet adódott, hogy az ilyen „kényszerszüretek” miatt könnyedebb vörösborok készültek a komolyabb fajtájú szőlőkből is (például kékfrankos, merlot, cabernet-ből). A jobb fekvésben lévő ültetvényeken egészséges maradt a szőlő, mint például a Görögszón, és ki tudtuk várni, hogy komolyabb alapanyagok is készüljenek.

Utoljára cabernet sauvignont szüreteltünk október 27-én, ami túlélte az időjárás viszontagságait, és igen jóízű szőlőt, majd mustot adott. Pinot noirból, kékfrankosból, merlot-ból, cabernet franc és sauvignonból  kellemes, szép illatú, gyümölcsös, könnyen fogyasztható borok készültek, természetesen az elmúlt másfél évtized alatt megszokott igen magas alkoholfoknál alacsonyabb alkoholfokokkal, de jó zamatokkal.

Sajnos kadarkából, mint az egyik legkényesebb fajtából nem sikerült se vörösbort, se sillert készítenünk. Nem szabad elfelejteni, hogy 2000 óta van egy igen drasztikus hőmérséklet- emelkedés, ami a hatalmas alkoholfokokat okozta. A 2000 előtti időszakban a kékfrankos fajtát 16-19 mustfok között szüreteltük. Ekkor még úgy tudtuk, hogy ez a fajta ennyit tud. A 2000-es évvel kezdődően bizonyosodott be, hogy a kékfrankos mustfoka 22-23 mustfokra is fel tud menni. Az idei szüret után azt mondhatjuk, hogy a kékfrankos visszatért „régi” önmagához.

Összességében sok odafigyeléssel, válogató szürettel elfogadható, jó minőségű borokat lehetett készíteni, de arányaiban kevesebb mennyiségben. Azt, hogy ebből az évjáratból kerülnek-e ki komolyabb vörösborok, az majd az érlelés során fog kiderülni.

Nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a borászoknak ez egy nehéz évjárat volt, viszont a borkedvelőknek ez nem okoz problémát, mivel az előző évjáratokból sok jó minőségű bor van még a pincékben. Reméljük, a következő évjárat legalább átlagos lesz!