„Idegeneket hív…”

Gyerekkoromban volt egy mese arról, ki lopta el a süni almáját. Minden állat letagadta, a medve is azt mondta: „Én nem!”, de az egyik pofája feldagadt, pont egy almányi dudor látszódott.

Könnyebb veder vizeket zúdítani a fejünkre, mint olyan egészségvédelmet teremteni, amely segíteni képes a rászorulókon.
„A hóbort öntömjénezésre, magamutogatásra mindenképpen jó volt, hát nem is csodálkozom, ha rögtön politikusok is csatlakoztak a nagy felhajtáshoz. Nekik, főleg kampányidőszakban, minden csinnadratta ugyancsak jól jön, s ha éppen nincs érdemi mondandójuk választóik számára, hát nyakon öntik magukat egy vödör jeges vízzel, de kizárólag fotóriporterek és filmesek tüsténkedő jelenlétében. Kies országunk ugyancsak elhíresült a „külhon” majmolásáról.
Akárhonnan nézem, könnyebb veder vizeket zúdítani a fejünkre, mint olyan egészségvédelmet teremteni, amely segíteni képes a rászorulókon. Rákos betegeken, cukorbajosokon, tébécéseken, szívbetegeken, s az itt emlegetett kórban szenvedőkön is. Mert amint hallom, sok ezer beteget tartanak nyilván, de valamiféle kezelést csupán egy töredékük kap. Politikusainknak, országvezéreinknek sok-sok vödör jeges vizet kellene fejükre zúdítaniuk, hogy végre ráébredjenek: az ember mégis a legnagyobb érték.”