Nyílt levél Pilhál Tamásnak – szívesen elviszlek Bucsába, hogy a saját szemeddel lásd

Pilhál Tamás nemrég »hamis zászlós műveletnek« nevezte a bucsai mészárlást, az ukránokat vádolva az elkövetésével.

A Középhegyen mindent le kellett szednünk. A többi dűlőről, ha Isten is megsegít, lesz nyoma az évjáratnak, bár messze még a szüret.
„A múlt hét keddjén befejeztük az idei utolsó, 9. permetezésünket. Kénnel és pici rézzel fújtunk. Az asszonyok másodszor járják végig a tíz hektárt, és dobálják le a beteg fürtöket. A Középhegyen mindent le kellett szednünk. A többi dűlőről, ha Isten is megsegít, lesz nyoma az évjáratnak, bár messze még a szüret.
Tegnap a dűlőbejáráson volt egy érdekes élményem.
Megnéztem a Pendits birtok szőlőjét a Holdvölgy dűlőben. Ők biodinamikusok, és nekem ízlenek a boraik. A szőlő lombja szinte összeér, néhol a földet súrolja. A levelek mélyzöldek, levelezésnek nyoma sincs. Szántva idén, de szerintem tavaly sem lehetett, kaszálják a sorközöket. Termés sok van rajta, szerintem nem volt korlátozva. Van benne lisztharmatos fürt, amiből idén már nem lesz bor, ez max. 15% lehet. De a többi fürt gyönyörű, zsendül, szinte nevet. Az volt az érzésem, hogy ez a szőlő boldog és szabad, életrevaló és ellenálló a betegségekkel szemben.
Megmaradt bennem amit láttam.”