Van egy büntetőügyem, lehetek elnök, csókolom?

„Kunhalmi Ágnest ugyanis jogerősen elítélték 2005-ben közokirat-hamisításért. Amit önmaga vallott be (nyílván félve attól, hogy ha előbb a sajtó írja meg, akkor az égőbb lesz rá nézve). Tehát Ági inkább őszintén elmondott mindent a HVG-nek.

Az interjúban így fogalmazott: »2005 novemberében engem például jogerősen pénzbüntetésre ítéltek közokirat-hamisításért, egy diákigazolványos visszaélésért. (…) A lejárt gimnáziumi diákigazolványomra ragasztottam egy érvényesítő matricát, amit az egyik barátom szerzett nekem, hogy diákbérletet tudjak venni, ami sokkal olcsóbb volt. Hülyeség volt, meg is bántam. (…) 83 ezer forint volt a nettó jövedelmem, és nehezen éltem meg belőle. Húszéves voltam, hibáztam, de nem tagadom. Nem vagyok rá büszke, de nem vagyok becstelen ember sem.«

Ezzel viszont több bajunk is van. Először is Ágica azt állítja, hogy fiatal volt, kellett a pénz – nehezen élt meg. Azt azonban elfelejti hozzátenni, hogy míg ő 2005-ben 83ezer forintot keresett, a minimálbér csupán 57ezer volt. (Azért így már kissé más a leányzó fekvése!) Ráadásul – visszakeresve az akkori közalkalmazotti bértáblázat ide vonatkozó adatait – egy kezdő tanítónő fizetése nettó 76ezer forint körül volt pótlékokkal együtt. A dolog pikantériája, hogy Ágica éppen oktatáspolitikusként robbant be a közéletbe. Nem ciki ez egy kissé?”