„A lényeg, hogy Orbán Viktor nem akar többé parttalan és meddő vitákba bonyolódni, szerinte ezeknek az ideje lejárt. És bár az előző években kétségtelenül keveset bíbelődött a vitázással – viszont alapjaiban bolygatta föl a rendszerváltás idején a Kádár-rendszerrel szemben kialakított struktúrákat –, most még kevesebbet törődne efféle dolgokkal. A beszédéhez ennek szellemében hozzá sem lehetett szólni. Világos, mire akarja használni Orbán Viktor a parlamentet: arra, amire eddig is, csak most már leplezetlenül.
Önmaga nagyságának alátámasztására. Ehhez csak keretet ad, hogy ott ülnek a bal- és a jobboldali szélsőségesek. Hozzájuk képest mutathatja föl az erőt, amely békét teremt. Mert az erő a béke. Ő az erő, benne rejlik a béke, méhraj duruzsol fák közt, fű alól. Naná. Csakhogy Orbán Viktor azt is hozzátette: a béke természetesen nem egyenlő a háború hiányával. Világos szavak, nem kell hozzájuk Orbán Viktor-féle helyreállító szótár: aki nem fogadja el ezt a rendszert, ellenség. Innen indulunk a következő négy évnek.”