Orbán és Hitler

„Vagyis ma Magyarországon egy FASISZTA rendszer működik. Ez a rendszer nem nyilas, nem nemzetiszocialista, hanem a klasszikus értelemben vett fasizmus. Orbán (még?) nem Hitler, vagy Szálasi útját járja, példaképei a fasiszta Mussolini és Horthy. Arról pedig elfeledkezik, hogy azt a bizonyos beígért, de soha le nem kevert két pofont nem Horthy adta Szálasinak, hanem fordítva. Vele is megtörténhet, de ha így lesz, annak a levét is mi isszuk meg. Sokan azt mondják, de hát itt mégiscsak legalább félig-meddig demokrácia van. Valóban? Mussolini és Hitler is választásokon jutottak hatalomra. Csakhogy azután azt úgy terjesztették ki teljhatalommá, mint Orbán, hogy többé választásokkal se lehessen elvenni tőlük. Négyévente egy napon, vagyis minden 1461-diken, szabadon bemehetünk a szavazófülkébe.

De ezek a választások nem szabadok. Az idei április 6-i sem volt az. A játékszabályokat egyoldalúan az éppen hatalmon levő fél szabta a saját képére, nem demokratikus a választói akarat befolyásolásának lehetősége, nem demokratikus a hatalmat - és az annak legitimálását szolgáló választások tisztaságát - ellenőrizni hivatott szervek kijelölése, a jogorvoslati lehetőségek, nincs megosztás és egyensúly a hatalmi ágak között, a túlhatalommal szembeni ellensúly.

Van ennek a hatalomnak demokratikus legitimitása? Nem a választás eredményét akarom megkérdőjelezni, hanem azokat a körülményeket, amelyek ehhez az eredményhez vezettek. Naivitás volt azt hinni, hogy ez a hatalom ilyen választásokkal leváltható, naivitás volt elfogadni a ránk kényszerített, demokratikusnak a mai hatalom melletti elfogultsággal sem nevezhető játékszabályokat. Annak az útnak az iránya, amit cikkükben leírtak sajnos megegyezik a valóságéval.”