Év végén és elején számot vetettem az addig befejezett és az idei évre várható fontosabb felújításokról. Az azóta eltelt időben egymást érték az átadások, amelyek nem titkoltan csengenek egybe a választások időpontjával. Építész szemmel azonban nem ez az igazán érdekes, hanem az eredmény, ami az utóbbi évek összehangolt fejlesztései munkája nyomán megszületett: egy európai színvonalú főváros a Kárpát-medence közepén.
Éppen a napokban jött haza Dublinban dolgozó barátom, aki elismerően szólt az itthoni hangulatról. Már a Liszt Ferenc repülőtéren imponált neki az egységes színű taxisor, és a kiszámítható tarifa. Ezt követően pedig nemcsak a jóleső meleg játszott közre abban, hogy a városba érkezve idén először végre igazán jól érezte magát. Szerinte Dublin sehol sincs a mai Budapesthez képest, ami nagyvonalúbb, izgalmasabb, sokszínűbb, és tele van élettel. »Az arcok is megváltoztak, nem ilyenre emlékeztem« – mondta, ahogy a Belvárosban sétáltunk. A sorra megújult tereken keresztüláramló, dolga után siető, vagy csak egyszerűen szemlélődő, jókedvű tömegben feltűnően sok volt a fiatal. (...)
Abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy egészen biztosan maradtak ki dolgok a felsorolásból. Az utóbbi idők állami, Európai Uniós, céges, illetve magánpénzekből megvalósult fejlesztései áthangolták a magyar Fővárost, ami a nemzetközi sajtóban is egyre nagyobb figyelmet kap az összehangolt turisztikai kampánynak is köszönhetően. És akkor még nem tettünk említést az áthangolt tömegközlekedésről, a közútfejlesztésekről, az új kerékpáros utakról. Ehhez hasonló léptékű fejlődésnek igen régen örülhetett ez a város. Most már csak egy feladat van hátra: az új környezetben újult erővel folytassuk az ország fejlesztését, a kevésbé frekventált helyeken is.”