Az orbáni politikakép valós ellensúlya 2014 után már csak egy olyan új baloldali politikakép lehet, amely ellenfeleit is másnak látja.
„Veszélyes leltár ma a dolgok őszinte számbavétele. A balliberális oldal maradványa inkább még mindig 1989 rendszerváltó szabadelvű politikaképét próbálta lenyomni a társadalom torkán. De hát akkor még mást jelentett az államszocializmussal szembeállított citoyen, az állampolgár, a racionális polgár, a szabad individuum, a civil – bizonyára sokkal többet, mint az újkapitalizmus »politikai oroszlánbőrét«. És mást jelentett a piac szabadsága felett őrködő és szociális következményeit tompító állam képe, hiszen a piac a döntéseket hozó és saját sikereiért felelős, hatékony és versenyelvű, de főleg sokat fogyasztó egyének világaként jelent meg a tervgazdaság és hamis kollektivizmusa ellenében. A krízisről krízisre vergődő globális kapitalizmus hátsó udvarában ezekből szükségszerűen (vö: Immanuel Wallerstein radikális liberális elitcsoportjai) a piaci fundamentalizmus, a feltétlen igazodás a tőkéhez-nagyhatalmakhoz, a hiteltelen szociális demagógia, a neoburzsoá képmutatás, az antifasiszta, kelet-ellenes, kollektívum-ellenes, önvédelem-ellenes, állam-ellenes, minden ellenes paranoia és a velejéig amerikanizált-urbánus-elitizált (politikai) kultúra sovinizmusa maradt meg. A gazdagok oldalán álló ideál és a szegények hétköznapi rögvalósága – jaj de régi történet ez. A balliberális oldal most elkezdett a kifinomult, az igazságot ismerő polgárok, kontra az ügyesen elbutított és hosszú évek alatt dekultúrált milliók képével operálni, ami persze ma már sehol nem szalonképes, eredendően antidemokratikus, jobboldali és reakciós gondolat.
A háborús veszélyekről, a június 9-i választások tétjéről, és a gazdasági kilátásokról beszélt a miniszterelnök a Kossuth Rádióban. Összefoglalónk!
Apja szerint azért jelölteti magát, hogy „senkivel ne történhessen meg többé Európában, ami vele történt”.
Nekem ugyan mindegy, hogy a balos-libsi média és elemzővilág segítségével miként nyírják ki az állítólagos balos és libsi ellenzéket.
Nem láttam sem őt, sem egyetlen pártársát sem maltert hordani.
A hatalomgyár nem tud mást tenni, mint hogy felcsavarja a rettegés és a gyűlölet-potmétert.
A Tisza párt alelnöke „kimaxolja az ellenzékváltókat, a türelmetleneket, a radikális fiatalokat” – értékelt a Mandinernek Kiszelly Zoltán.
Az agymosott fiatal tartalomgyártók is beálltak a progresszív sorba.
„Békementet" tartottak a lengyel fővárosban.
