„A választási kampány finisében kellett egy csibész, akivel meg lehet próbálni lejáratni az ellenfelet, és kicsit lehet Gyurcsányozni is. Ráadásul egy olyan potenciálisan veszélyes ellenfélre »lőhetnek«, mint amilyen Mesterházy Attila, aki körül hónapok óta hiába keresgélt egy egész csapat karakter-bérgyilkos, nem találtak sem eldugott milliókat, sem titkos villát, de még egy piti kis offshore-céget sem valamelyik adóparadicsomban. (...)
Nem akarok párhuzamot vonni az egykor Hagyó ellen folytatott kampánnyal, amikor egy (mára kiderült), hamis vallomás alapján vádolták meg a nokiás-dobozos vesztegetéssel, most ez a »nyuszi« egy nejlonszatyorban felkínált rakás pénzzel állt elő, mintha a szociknak – ha nagyon ráakartak volna sózni 50 milliót –, nem tellett volna egy rendes táskára. Aligha fogunk erre bizonyítékot találni, de e mögött az egész történet mögött megint valamelyik Lendvai utcai méregkeverő ötlete van, csak éppen kifogytak a kellékekből. (...)
A nyuszi tehát előkerült a kalapból. Egy hete már feltűnt az egyik választáson induló, nyugat-magyarországi bizniszpárt mögött, mint éceszgéber, igaz, büntetett előéletűként, csak a háttérben. Aztán most megjelenik majd a könyv, amit biztosan kapkodni fognak majd azok az olvasók, akiket a legkevésbé sem érdekel mi igaz és mi nem az ott leírtakból, de abból is lehet némi zsuzskát szakítani. És azon sem volnék meglepve, ha az egykor szebb napokat látott, de mára silány, fideszes, gazdasági bulvárlappá rontott Napi Gazdaság »honorálta« volna a kétoldalas »tényfeltáró« interjúját. Az írást jegyző főszerkesztő olyan kordokumentumnak nevezte – az általa is bűnözőnek mondott – Zuschlag »vallomását«, ami »betekintést enged egy pártfinanszírozás titkos részeibe«. Ha a korábban elismert elemzőnek tartott Barcza Györgyöt valóban ezek a kérdések foglalkoztatják, ajánlom figyelmébe dr. Csizmadia Lászlót, a CÖF elnökét. Érdekes dolgokról mesélhetne.
Zuschlagot meg vissza kellene varázsolni a kalapba. Ott a helye.”