Miért várnám el Heller Ágnestől, hogy különb legyen a nagyanyámnál? Egyiket a bal, másikat a jobb lábával tiporta meg a történelem.
„Tízéves lehettem, amikor megtámadott egy kutya. Előugrott a bozótból, én rémülten rohanni kezdtem, ő utánam vetette magát, menekülés közben, véletlenül, sarokkal orrba rúgtam, ettől megállt. Nagyobb baj nem történt, de az emlék belém vésődött. Olyannyira, hogy amikor vagy harminc esztendővel később, egy napsütötte reggelen Belgrádban futottam, és a Száva partján megpillantottam öt-hat sütkérező kóbor ebet, mint addig is oly sokszor, megint azonnal bevillant a régi kép.
Megkövülten rájuk meredtem, ezt kihívásnak vehették, mert nekem rontottak. Riadtan hátrálva, üvöltözve, a meredek parton lefelé araszolva bele kellett gázolnom a folyóba, ott békén hagytak. Azóta zsigerileg rettegek a kutyáktól. Hétfőn is, a Petőfi hídnál, megint futás közben, épp csak megszaglászott egy, de nagy lendülettel indult, ettől begőzöltem, emelt hangon vontam felelősségre a gazdáját, mire ő megengedő mosollyal mondta: ember, kölyök vizsla, a légynek sem árt.
Mindez akkor jutott eszembe, amikor kedd este Heller Ágnest néztem a televízióban. Friss Radnóti-díja kapcsán a riporter nem túl eredeti módon azt kérdezte tőle, hány éve küzd az antiszemitizmus, a rasszizmus ellen, erre az általam addig nem túl nagyra taksált filozófus – nem azzal van gondom, amit képvisel, hanem azzal, ahogyan, tele prekoncepciókkal, igazán eredeti, mély gondolatok nélkül, mondatfűzésében átlagos intellektussal – bölcs és őszinte feleletet adott. Valahogy úgy fogalmazott, ő nem küzd, neki ez az élete, hiszen az édesapját, rokonait, barátait elhurcolták, megölték, őt gyermekként édesanyjával kétszer is kivitték a Dunához, óriási szerencséje, hogy egyszer sem lőtték bele, mert aznap már nem került rájuk a sor.
Mindennek hallatán összevetettem kettőnk kódolt félelmeit. Az én »kutyabajomat« az ő feldolgozhatatlan tragédiáival. Ha száz évig él is, hogyan feledhetné, ami vele és a családjával történt? Meg kell értenem, ha mai, ártatlan szavakhoz, szándékokhoz, jóval a vészkorszak után született generációkhoz rég letűnt, de a lelkében, az agyában örökre eleven képeket kapcsol, és a »kölyök vizslától« is görcsbe rándul. A nagyapámat 1944-ben hadifogságba hurcolták a szovjet csapatok, ott is halt meg. A nagyanyám évtizedekig várta haza, először a szüleim esküvőjén, 1963-ban volt hajlandó táncra perdülni, gondolatban akkor engedte el. De az orosz, bármilyen szövegösszefüggésben, élete végéig szitokszó maradt a számára. Remek, erős, józan eszű asszony volt. Miért várnám el Heller Ágnestől, hogy különb legyen a nagyanyámnál? Egyiket a bal, másikat a jobb lábával tiporta meg a történelem.”
A volt EP-képviselő szerint az elmúlt mintegy száz évben a külső erők megtalálták azokat az ágenseket, akik belül tudtak zavart kelteni vagy idegen érdekeket megjeleníteni.
Miért relativizálja a baloldali sajtó az antiszemitizmust? Mi a véleménye Magyar Péter azon kijelentéséről, hogy a Dunába lökné a sajtó munkatársait? Grósz Andort kérdeztük.
Gulyás Gergely a „mindenféle mértéket, józanságot” elvesztő nagykövetnek lelki kiegyensúlyozottságot kívánt.
Szégyenteljes rekord dőlt meg a német fővárosban.
„Magyarországnak víziója és stratégiája van, Európának nincsen” – mutattak rá.
Az Amszterdamban történt antiszemita pogrom volt a téma az M5 adásában.
F. Jánost háromszor hallgatták ki, és harmadjára sikerült megtörni.
Az európai akkumulátorgyártás fellegvárának szánt Northvolt összeomlása kijózanító pofon volt a merész tervek szószólóinak. A történet visszatért önmagába, a világ legnagyobb gyártója, a CATL pedig máris bejelentette, hogy új beruházásba kezd – ezúttal Spanyolországban.
