Borpiramisunk tehát nagyon hasonlít a burgundi rendszerhez. Óriási különbség azonban a két borvidék között, hogy Tokajban kell valamit kezdenünk az édesség hagyományával is. Ennek ellenére, a mi borpiramisunk megnevezéseiben csak a területi lokalizációt jelöljük meg, a fajtát (ami mindig hárslevelű és furmint) és az édességet nem. Tesszük ezt azért, mert természetes adottságként kezeljünk, hogy Tokaj-Hegyalján az igazán nagy kihívás a száraz bor készítése. Ebből következően borpiramisunk teteje felé haladva egyre csökkenő cukortartalmú borok találkozhatnak. Azok a tételek, amik nem elég karakteresek vagy stabilak ahhoz, hogy elegánsan viseljék a száraz iskolázást, azok maradékcukorral a Tokaj borunkba, esetleg – ha így is elég kimagaslóak – a Tállya borba kerülnek. Nálunk tehát jellemzően az édesebb bor az olcsóbb. Szerintünk azért kapta Tokaj az édességet Istentől, hogy kedvesebb, jobban megközelíthető borokat készítsünk, nem pedig azért, hogy ezzel emeljük a borok árát, és minden erővel a koncentráltságot keressük. Igen, ez is Tokaj! Másként fogalmazva, Tokaj különlegessége – azt hiszem – így bontható ki századunkban. Tudom, hogy meglepő, újszerű ez a borkínálat, de ha végig gondolják, szerintem el fogják fogadni, hogy Tokajnak ez, ez is a logikája.
Természetesen mi is fogunk majd nagy édes bort készíteni, de az igazi, a mineralitást kibontó és az eleganciát is őrző egyensúlyt én valahol 100 gramm maradékcukor környékén keresem.
- Mikor jelennek meg az első, 2013-as Kaláka borok, és hol keressük őket?