Rendkívüli bejelentést tett Orbán Viktor: ennek minden román örülni fog
2025 január elsejétől ellenőrzés nélkül lehet utazni Bulgáriába és Romániába.
A miniszterelnök beszéde adta meg az alaphangot a ceremóniához. „Nem kampanybeszéd”, mondta, majd a foglalkoztatottság növekedéséről beszélt, ami teljesen releváns, hiszen ezek a gyerekek nyilván közmunkások lesznek.
„A miniszterelnök beszéde adta meg az alaphangot a ceremóniához. »Nem kampanybeszéd«, mondta, majd a foglalkoztatottság növekedéséről beszélt, ami teljesen releváns, hiszen ezek a gyerekek nyilván közmunkások lesznek. A beszéd központi temája a külföldi tanulás volt: menjenek csak a diákok világot látni, csak aztán jöjjenek haza. A saját oxfordi tanulmanyútját és hazatérését hozta példaként. A hazatérésre körülöttem a reakciók: »bár ne tetted volna«. Viktor úgy mondta, olyan hazáért küzd, ahova érdemes hazajönni. Az oktatáspolitika pedig sikeres. Valóban, ezért nem nyilatkozhatnak a tanárok.
»Külföldi tanulmányai miatt a díjat felkészítő tanára veszi át«. Feltűnően sokszor hangzott el ez a mondat: saccra minden második tanulónál ez volt hallható, pedig nem csak vegzősök jutnak ki diákolimpiára. A 2013-as diákolimpikonok listáját megvizsgálva kiderül, hogy a végzősöknek a fele-kétharmada külföldön tanul, nekik is jó részük az angliai Cambridge-ben. Ez önmagában még érthető: ezek a külföldi egyetemek a világon is az elsők közé tartoznak, így a magyar egyetemeknek csak elvétve van esélyük felvenni velük a versenyt. Hogy közülük hány gondolja úgy, hogy Magyarországra valóban »érdemes hazajönni«, az már egy másik kérdés, de az eddigi tapasztalatok nem túl kecsegtetőek. (…)
A számomra legvisszataszítóbb rész az volt, amikor a felkészítő tanárok fogtak kezet a miniszterelnökkel. Hogy köszöntöd azt, és hogy nézel annak a szemébe, aki megalázott, megrugdosott, és aki megnehezíti a hivatásod? Voltak ott nyugdíjaskorú, tapasztalt felkészítőtanárok, akik külön időt és energiát fektettek ezekbe a tehetségekbe, és akiknek most évente kell könyörögniük, hogy a nyugdíjnál is kisebb összegért taníthassanak, ahelyett, hogy nekik könyörögnének. Voltak ott nyugdíjhoz közeli, 20-30 év tapasztalattal rendelkező tanárok, akiket most egy laza, megalázó mozdulattal a Pedag 1 kategóriába soroltak a pedagógus életpáyamodellben. Ők most nevetséges portfóliókkal bizonyíthatják a hátralévő két évben, hogy nem csak véletlenül neveltek diákolimpikonokat. Olyan tanároknak is kezet kellett fogniuk Viktorral es Zoltánnal, akiknek a 30%-os béremelés 20-80 ezer forintos csökkenést eredményezett, pont mert extra időt töltöttek ezekkel a diákokkal. Tanároknak, akik most már nem tudják tanulmányi útra vinni diákjaikat, mert 32 órát kell az iskola falai között tölteniük.”