Egy nemzedék

„Azt olvasom ugyanis, hogy a szabályok megszegését mint a társadalmi érvényesülés szükséges velejáróját leginkább az »elveszett generáció« utasítja el. Ők azok, akik 1935 előtt születtek, és 1989 előtt már kiléptek a munka világából, így többségük a politikai-gazdasági folyamatokat nem fordíthatta saját hasznára. Ebben a kérdésben a legmegengedőbbek a rendszerváltók, valamint az őket követő nemzedékek. Egy ország tanúsítja, milyen szabályokat szegett meg és milyen szabályokat alkotott a szabályszegés után a Fidesz vezérkara.

Saját érdekrendszerüknek megfelelően írtak át mindent, betonoztak be embereket hosszú évekre kulcspozíciókba. Ha maradnak, a lakájok őket szolgálják. Ha mégis menniük kell (átmenetileg persze), akkor a kinevezettek mindent megtesznek mielőbbi visszatérésük érdekében. Mert az ő szabályukat nem szegheti meg akárki. Csak ők. Társadalmi érvényesülésük szükségszerű velejárójaként. Mi, többiek pedig statisztálhatunk ehhez. Ez jut a szabálykövetőknek – még ha nemzedéktársak is.”