Tartunk tőle, hogy a budapesti állomáshelyét hamarosan elfoglaló új amerikai nagykövet, Colleen Bradley Bell nem töri majd magát túlságosan, hogy mielőbb találkozzék a magyar miniszterelnökkel.
„Az mégis csak elképesztő, hogy Orbán Viktor egy éve nem hajlandó találkozni az amerikai nagykövettel. Ekként méltatlankodott e sorok írójának egy, a külpolitikában illetékes fideszes korifeus. A történet persze nem mai keletű. Éppen tíz évvel ezelőtt hangzott el ez a főnökét bíráló mondat, amit szinte szó szerint megismételhetett volna akár 2011-ben is. Ami manapság már elképzelhetetlen lenne, de akkoriban sem volt gyakori. Talán éppen azért ragadt meg bennem.
Az idő tájt Orbán - bukott miniszterelnökként - még sebeit nyalogatta és sértetten távol tartotta magát mindenkitől, aki nem sírta tele a zsebkendőjét az ő fiaskója miatt, s nem volt hajlandó vele együtt búsongani azon, hogy a haza nem lehet ellenzékben. Nancy Goodman Brinker, akkori amerikai nagykövet pedig láthatóan nem akart könnyeket hullatni Orbán miatt. Nem tartotta őt szakrális figurának - amit pedig a Fidesz-vezér egyre inkább megkövetelt mindenkitől -, sőt rosszallását fejezte ki amiatt, hogy Orbán, még miniszterelnökként, 2001-ben nem határolódott el a tornyok ledöntését Amerika jogos büntetéseként ünneplő Csurkától. De azért elvárta volna, hogy a legnagyobb ellenzéki párt vezetőjeként Orbán felkeresse őt, s egyeztessék véleményüket a legfontosabb nemzetközi kérdésekről.
A helyzet ma alighanem fordítva áll. Tartunk tőle, hogy a budapesti állomáshelyét hamarosan elfoglaló új amerikai nagykövet, Colleen Bradley Bell nem töri majd magát túlságosan, hogy mielőbb találkozzék a magyar miniszterelnökkel, akinek viszont elemi érdeke lenne a megromlott magyar-amerikai kapcsolatok rendbetétele. Hogy miért használjuk a minősítő jelzőt? Egy minapi példa okán. Ritkán fordul elő a diplomáciában, hogy egy állam olyan hangnemben utasítsa rendre partnerét, mint amilyet az amerikai nagykövetség engedett meg magának a Horthy-szobor múlt vasárnapi avatása kapcsán. A budapesti amerikai képviselet közleménye ugyanis úgy fogalmazott: »az esemény drámaian kedvezőtlenül befolyásolja a Magyarországról alkotott képet, és az ország vezető politikusainak gyorsan, ellentmondást nem tűrően, minden kétséget kizáróan el kell ítélniük a szoborállítást.«”
Egyre távolodik egymástól az Egyesült Államok és az Európai Unió. Előbbi ráadásul egy merőben új kontinens képzel el, ahol egyes országokkal működne csak szorosabban együtt.
A riporter szerint már az elképesztő, hogy a balos szervezet szerint jelenleg nincsen ennél fontosabb dolga az Európai Tanács elnökének.
A miniszterelnök rövid videós összefoglalót osztott meg az EU-csúcs legfontosabb pillanatairól.
Még a végén árnyalódna a „mindenki azt mérte, hogy” közhangulat.
Andrij Szibiha ezt nem teszi zsebre.
Az uniós csúcs végén nem az eredeti forgatókönyv valósult meg.
Nem lenne most miről beszélnünk, ha az Európai Unió a jogállamiság és alapjogok védelme keretében bátorkodna szavatolni az őshonos kisebbségek önrendelkezési szabadságát.
Csak erre koncentrált.
Ő is a Belgiumban lévő orosz vagyon megszerzéséről ábrándozik.
