Tény, hogy Németország végrehajtotta a maga kis sokkterápiáját, és tény, hogy számos más európai állam is, többek között a baltiak és Lengyelország. Tény, hogy a déli államok ezt rettentő sokáig halogatták. Jegyezzük meg, hogy Magyarország sem járt ebben az élen, sőt. Tény, hogy általában a sokkterápiát meglépő államok gazdasága jobb állapotban van, mint azoké, akik halogatták, kihagyták, vagy felemás módon hajtották végre. (...)
Az adatokból és némi újságolvasás után az is látszik, hogy az egyes dél-európai államok eltérő okokból vannak bajban. A görögök például pont azért, mert bajosan hihető, hogy a gazdaság ereje ekkora béremelést megengedett volna – együtt a versenyképességet szintén nem javító többi feltétellel, mint például a kolosszális adóelkerülés, vagy a bizarr prémiumok (a fizetésen felül a tényleges munkába járásért, a pontos munkakezdésért, és a kézmosásért, például).”