„Itt áll például előttünk Kocsis Máté, és sajtótájékoztat arról, hogy szervezkedik ellenük a sajtó, és emiatt ők válaszokat várnak.
Az összeesküvést tudomásuk szerint Szabó György és a Sanoma hirdette meg, és abban állna, hogy rámenne a sajtó a negatív hírekre, meg állást foglalna. Ezen külön fennakad Kocsis Máté, szerinte a sajtónak ez nem dolga – ezek szerint magunk közt vagyunk, ő maga még nem látott publicisztikát. És alapvetően borzad a befolyásoló, neadjisten manipulatív sajtótól, amely félrevezeti az embereket. (...)
Na, itt vannak a válaszok, küldje el neki valaki.
1. A sajtónak szuverén joga állást foglalni, botrányt hajhászni, korrupció után szaglászni, és ha talál ilyet, akkor látványosan tálalni.
2. Egyenesen ez a feladata neki, már amennyiben van neki olyanja.
3. Sőt még összeesküdni is joga van, pontosan úgy, ahogy négy-öt magyarnak joga van összehajolni. Ez a ius murmurandi, semmi több.
4. Már miért is ne próbálna szövetségest keresni mindenki és bárki, aki ennek a kormányzásnak kárvallottja belföldön és külföldön? Talán harc nélkül kellene feladnia a golyóit egy Gerébnek?
5. Sem a kocsmai beszélgetésekről, sem a fehér asztalnál folytatott érdekegyeztetésről nem tartozik senki beszámolóval, sem pedig válaszokkal. Pláne nem Kocsis Máténak.
Kocsis Máté alapvető demokratikus jogokat vont kétségbe, mintha csak Rui Tavaresnek dolgozna. Kétségtelenül parancsot teljesített, ez a párt manővere, de az kiderül belőle, hogy a párt nem tekinti normális jelenségnek a szabad sajtó működését. El sem tudja képzelni, hogy ezzel együttéljen. Amivel éppen azt támasztja alá, hogy egy ilyesfajta összeesküvésnek pont itt az ideje.”