Osztályharc

„Költői a kérdés: vajon miért van az, hogy a tőkésosztály küldöttei baloldali pártok élén akarnak »jót« a hazának? Kapolyi, Medgyessy, Gyurcsány, Bajnai. Példaértékű kapitalista nevek a közelmúltból.

A küzdelem nem egyébről szól, mint arról, hogy Magyarországon az egykori állampárt örökösei a rendszerváltás apropóján – érthetően – a kapitalizmusba menekültek, de nem akarták feladni pozíciójukat a baloldalon sem. Ugyanennek köszönhető, hogy a kommunista örökség konzervatív köpönyeg alá bújt birtokosai szintén balra kacsingatva kábítják a népet. Orbán, Matolcsy, Pintér, Martonyi. Ők is az állampártban gyökereznek, ők is kőgazdagok.

Nyolc (4+4) nevet soroltam, habár sokkal többen vannak a baloldali gondolatok bitorlói táborában. Mozgalmaik bármennyire is látszólag szemben állnak egymással, egymásra azért vigyáznak. Negyedszázad alatt százezrek, milliók mentek tönkre, fogtak padlót e hazában, az említett társaság java(i) viszont sértetlen(ek) maradt(ak). A hatalom inkább csak cserélődött a kezükben. Egyébként köszönik, jól vannak.

Nem célom a személyeskedés, sőt elismerem, sok jó cselekedet is fűződik a nevükhöz. Még történelmi érdemeik is vannak. Mindegyiknek. Ez adja a legitimációjukat. Bizonyos mértékig, tehát ideiglenesen még el is tudom fogadni a kialakult status quo-t, azt viszont nem gondolom, hogy ez a képcsarnok lenne Magyarország fenntartandó jövőképe.

Változtassunk!

A nép nem rendelkezik pénzügyi hatalommal, ellenkezőleg, adósrabszolgaságban van. Sokan személyesen is, de az államadósságon keresztül mindannyian. Kivéve a tőkésosztályt, ők ugyanis de facto adómentes életet élnek, illetve az állami támogatások és egyéb preferenciák révén nettó haszonélvezői az egyébként (hamisan) »közteherviselés« néven futó projektnek.

A nép nem rendelkezik intellektuális hatalommal sem, ellenkezőleg, nyakába zúdul a liberális, a konzervatív és a klerikális értelmiség minden szellemi szutyka, megspékelve az üzletszerű népámítással, ld. ún. kereskedelmi televíziók, lapok, stb.

A nép tehát eszközök és ismeretek híján van, de egy baloldali vívmánnyal mégis gazdagabb. Ez pedig a teljes körű és titkos választójog.

Nyilván, ez a jog sem abszolút, de minden relativitása dacára létezik. A mai hatalom pofátlan eszközökkel igyekszik manipulálni a választójogi rendszert, sőt, legalizált elemként még a hatósági csalást is beemelte. Mégis, pislákolva ugyan, ám létezik az az opció, amelyben a nép magához veheti az irányítást.

Szoktuk mondani, hogy a Gonosz győzelméhez az is elég, ha a Jók tétlenek maradnak. A nép prüszkölve szidja az eddigi kormányokat, egykutyának nevezi az összes politikust, s csupán arra nem jött még rá, hogy ez a helyzet nagy részt miatta van. Mert soha nem ment el mindenki szavazni. Az otthon maradók pedig tipikusan épp a kialakult helyzet abszolút kárvallottai. A szegények, a kisemmizettek.

Naponta kapom a leveleket, hogy ki milyen indokkal nem akar szavazni. Jobb esetben csak az aggódást, hogy – szerintük - valakik mások miért nem mennek majd el szavazni? Ehelyett én azt a mozgalmat szervezem, ami arról szól, hogy mindenki vegye ki a részét a közös akarat kinyilvánításából! A levelezőim érintettjeitől is azt kérem, hagyják abba a nyavalygást, s abban segítsenek, hogyan lehet a lehető legtöbb embert mobilizálni?!

A magukat úgymond baloldalra sorolók megosztottak, (névsorban) ki Bajnait, ki Gyurcsányt, ki Mesterházyt ajnározza, nem ritkán szapulva a másik kettőt. Nem taglalva a személyes kvalitások különbségeit most csak annyit mondok, hogy ebből a választékból Mesterházy az, aki nem a tőkésosztály képviselője. Nem elvitatva, hogy a politikai ellenfelem is lehet okos, vagy rokonszenves, esetleg mindkettő, az osztályérdekek szintjén az én választásom evidens. Igen, most jutott oda az MSZP, hogy vezetőinek az identitása dominánsan a baloldalban gyökeredzik.

Hallom azt is, hogy az állítólagos bizonytalanok, középen állók, ballibek (ezek fundamentálisan nem létező, azaz kreált kategóriák!) nem tudnak választani, s elegük van a »baloldali vezetők« hatalmi marakodásából. Számukra egyértelmű a javaslatom. Válasszák (!) a dolgozó osztályok képviselőjét, ezúttal Mesterházyt, s ha ez a döntés megvan, onnantól kezdve semmi alapja nem lesz semmilyen további marakodásnak. Ezek ugyanis csak végső fokon személyes küzdelmek, alapjuk viszont az, hogy mindannyian éreznek maguk mögött több-kevesebb támogatottságot, s a támogatóik akaratát képviselik! Bárki, aki azt mondja, hogy egyezzenek meg, az egyszersmind azt is mondja, hogy egyikük se képviselje a támogatóit. Ez abszurd! Ezt a csatát bizony meg kell vívni, s ezt nevezem osztályharcnak, pontosabban az osztályharc egyik mozzanatának.

Azt meg csak fogom hallani, hogy milyen »ósdi« fogalmakkal operálok. Munkásosztály, tőkésosztály, burzsoázia, elvtársak, osztályharc, stb. Különösen a magát ballibnek mutogató liberális sajtó rühelli ezeket a fogalmakat. Igen, a kapitalizmus - egyelőre - totális uralma abban is megnyilvánul, hogy immár letagadja a létező ellenfelét, tehát a kizsákmányoltakat. A »senkit nem hagyunk az út szélén« szlogen pedig ennek a pofátlanságnak a csúcsa, minthogy nagy ívben hallgat arról, hogy a francba kerülnek milliók az út szélére? Hát úgy, hogy a rendszer odalöki őket!

Az MSZP ma arra szerveződik, hogy ezt a rendszert felszámolja, s helyette egy igazságos berendezkedést alakítson ki. Ebbe hív minden lehetséges szövetségest. Szövetséges pedig az, aki hoz, és nem visz! Akinek az együttműködése azon a feltételen múlik, hogy neki mi jár, az nekünk használhatatlan. Elnézést a hasonlatért, de a második világháború antifasiszta szövetsége is azon alapult, hogy ki milyen áldozatot vállalt a nehézségekből, s nem körzeti megbízottakat akartak küldözgetni egymás hadseregébe!

Mi meg akarjuk dönteni Orbán alávaló rendszerét! Igen, ez van annyira fontos nemzeti érdek, hogy szocialista pártként hajlandók vagyunk olyanokkal is szövetkezni, akik »békeidőben«, azaz demokratikus körülmények között a politikai ellenfelünk lenne. Amint tettük ezt a világválság legnehezebb, 2008/2009-es éveiben. Ne feledjük! Bajnai akkori intézkedéseit azzal a kikötéssel támogattuk, hogy normál esetben a hátunk borsódzott volna pl. a 13. havi nyugdíj visszavételétől. Azt sem tagadjuk, hogy ezt megelőzően is beleléptünk a neoliberalizmus csapdájába. De ez az MSZP már nem az az MSZP!

Mesterházyt egyesek nyálas úrifiúnak, mások hataloméhes vadállatnak írják le. Mindkettő méltatlan. Megint mások gyenge vezetőnek. Ez sem igaz. Jobbról-balról orkánszerű ellenszélben képes volt emelt szinten stabilizálni az MSZP-t, amelynek ma szilárd, másfél milliós »core« szavazótábora van. Mondom ezt én, aki 2012-ben kihívtam őt az elnöki »háziversenyben«! (Azt, hogy én jobb, vagy rosszabb elnöke lennék a pártnak, immár nem tudjuk meg, minthogy Mesterházy magabiztosan, kétharmados arányban került az élre.) Addig is és azóta is – hozzám hasonlóan - mindenkinek megvolt a lehetősége Mesterházyt kihívni, avagy akár leváltani, megpuccsolni, felnégyelni, a Holdra lőni, stb. és bármi! Nem tették. Ha nem, hát nem! Ez esetben viszont kéretik a végső menetben, azaz a sorsdöntő küzdelem utolsó szakaszában szépen beállni mögé, tehát az ellenzéki főerő vezetője mögé, s biztos vagyok abban, hogy magabiztos támogatói háttérrel minden baloldali számára magabiztos, követhető vezetőnek bizonyul. Az ő ereje sem az űrből származik, hanem pont annyi, amennyit a támogatói jelentenek, felmutatnak.

Úgy is mondhatnám, hogy nem szépségverseny, hanem osztályharc van, tehát Barátaim, Elvtársaim, Srácok, ne vacakoljunk, gyerünk, előre!

Légy a siker részese!”