„Az igazságszolgáltatás akár köszönetet is mondhatna a vádlottaknak, Kiss Árpádnak, öccsének, Kiss Istvánnak, Pető Zsoltnak és Csontos Istvánnak, mert – mivel láthatóan nagyon elegük volt az egészből – nem törték magukat, hogy tovább nyújtsák az eljárást.
Mert itt nem csak a már-már elfogadhatatlanul hosszú büntetőeljárásról van szó csupán. Mégcsak nem is arról, hogy a titkosszolgálatok nem vették komolyan a törvényben előírt feladataikat, fontos információkat nem osztottak meg a rendőrséggel, sőt hazudtak a nyomozóknak, majd a történtek kivizsgálására felállított parlamenti munkacsoportnak is.
Inkább előbb, mint utóbb arra a kérdésre is választ kellene azonban adni, hogy a titkosszolgálat orra előtt miképp válhatott néhány szkinhed sorozatgyilkossá. Ha hónapokig tartó megfigyelésük után senki nem nézte ki belőlük, hogy »ezek bármire képesek«, akkor óriási baj van. És van még ennél is rosszabb: az, hogy ebben az esetben mindaz, ami történt, bármikor megismétlődhet.”