Ha ez nem nemzeti gyász, akkor ez nem valódi nemzet

„Ártatlan honfitársainkat mészárolták le – köztük egy kisgyereket – azért, mert azok, akik; mert sötétebb a bőrük színe; mert sajátos etnikai kultúrába születtek; mert viselik az évszázados kirekesztettség és kiátkozottság terheit; mert – döntően rajtuk kívül álló okokból – koldusszegények. Mert emberek.

Mert emberek. Meg lehet őket ölni. Vadászni lehet rájuk. A vadásznak fegyvere van, a vadnak nincs. Akire vadásznak, azt megfosztják az ember rangjától. Ott hasal a vadász a sötétben, s várja, hogy lőtávolba érjen a vad. Csakhogy a vad nem vad. A célpont nem fölfegyverzett ellenség. Hanem a vadász embertársa, felebarátja, akit minden ősi törvény, minden vallás és minden erkölcstan szerint tilos – különösen lesből – megölnie. Ha mégis megteszi, akkor azoknak, akik tudnak erről, irtózatot kell érezniük és megrendülést.

Ezt csak akkor nem érzik, ha az áldozatot nem tartják embernek. Ez a rasszizmus lényege.”