Tessék engem megadóztatni!

„Persze az, hogy a kormányzat választási osztogatási hevületét végső soron az én pénztárcám bánja, sosem volt számomra kérdéses, ez sajnos négyévente benne van a pakliban. Általánosságban az a szabály, hogy miután megválasztanak egy kormányt, egy évig megy a siránkozás, hogy ó, jaj, az elődök mekkora káoszt hagytak itt, mennyi csontváz zuhant ki a szekrényből. Aztán jön egy-két év adóztatás/megszorítás, majd pedig az osztogatás. Ez még csak nem is magyar recept, mindenütt nagyjából így megy.

De kicsit elegem van abból, hogy még csak fel sem vállalja a kormány, hogy ő szedi be az emberektől az adót. Tök jó stratégia olyan gazdasági tranzakciókból lecsípni filléreket, forintokat, amelyeket muszáj elvégezni (például a banki utalás, a teherszállítás, a vásárlás), vagy épp az energiaszolgáltatókra, netán a dohányosokra terhelni újabb költségeket. Csakhogy ezeket tulajdonképpen ugyanúgy én fizetem meg, és ugyanúgy adók, csak mással (áruházakkal, fuvarozókkal, bankokkal, távközlési cégekkel) szedetik be tőlem.”