„Van az a – szintén kormányközeli kommunikációs műhelyekben előállított – vélelem, hogy az ország kifosztásához a politika mindaddig lelkesen asszisztált, amíg Orbán Viktor talpig becsületes kormánya el nem zárta a pénzcsapokat. Ha mindez igaz, akkor nagyon nehéz mit kezdeni egy olyan, immár évtizedes előéletű történettel, amelyben a francia atomipari gigász a paksi atomerőmű karbantartása során hibázik, ennek nyomán hosszú időre le kell állítani az egyik reaktort, így több tízmilliárdos kár keletkezik, a kormány (Orbán kabinetje!) pedig – ahelyett, hogy a pénzt bevasalná, és a felelősöket megbüntetné – annak érdekében trükközik, hogy a valós kárértékre, a hibázók személyére és az adófizetőket ért veszteség nagyságára fény ne derüljön.
Akárhonnan nézzük is, ez a gazdasági szabadságharcnak egy igen sajátos megközelítése: szóban keményen hadakozunk a komprádor tőke ellen, a gyakorlatban pedig adatvédelmi háborút folytatunk a saját választóinkkal meg az őket képviselő honatyákkal szemben egy külföldi tőkeérdekeltség oldalán.
A dolog úgy áll, hogy valakik mai áron 60-70 milliárddal megkönnyítették – végső soron – az államkasszát, és ez az irdatlan összeg (nagyjából ennyit vontak el a kormányváltás óta a felsőoktatástól, nehezen felmérhető társadalmi kárt és politikai kockázatot vállalva) nem hiányzik senkinek. Ha a történet arról szólna, hogy a gonosz balliberális kormányok a multiknak adják/ellopják az emberek pénzét, a Fidesz viszont visszaszerzi, akkor itt lenne a remek alkalom: elő lehetne jönni a farbával.”