Unalom

„A legtöbb magyar polgár napjait megalázkodás, elfojtott indulat, bizalmatlanság és szorongás tölti ki. Ha még van munkájuk, félnek, hogy elveszítik, és félnek, hogy nem lesz elég a pénzük a következő fizetésig. Egy kicsit hiszik, hogy a csökkentett rezsi majd segít rajtuk, mert valamiben hinniük kéne, hogy kibírják. Hisznek azoknak a nyilván nagyonmagyar vállalkozóknak is, akik éhbérért dolgoztatják őket az Unió nyugati felén, hetekig távol a családjuktól, mert legalább dolgoznak valahol, mert hisznek a saját munkájukban. A »munka alapú társadalom« fideszes idiotizmusa nekik értelmetlen (ahogy nekem is), ők a saját erejük és képességeik révén akarnak megélni, úgy alakítani az életüket, hogy senkinek ne legyenek kiszolgáltatva. Ez a hit nem az istenekhez visz, hiszen az erőszakos papok, a kis falvakban értelmetlenül dübörgő harangok és az aluljárókban agresszíven kihangosított hittérítők primitivitása csak eltaszít. Ez a hit a túléléshez kell, és közömbös minden ideológiával, minden nagy ívű blablával szemben. Önmagára figyel, azokra az apróságokra, amelyből egyik nap a másik után összeáll.

Ez az a perspektíva, ahonnan a legtöbben az országban zajló politikai küzdelmeket nézik, és úgy hiszem, végtelenül unják őket. Tudják, hogy most az ígérgetések ideje jön, minden politikus megígér nekik mindent. Azt is sejtik, hogy megint át fogják verni őket, mert a politikusnak (gondolják sokan) csak az megy, a politikus az, aki képtelen felmérni mit képes megtenni és mit nem. Ígér, amit csak tud, úgy szórja ígéreteit elénk, mint gyöngyöt a disznók elé, akiknek az élete az ő kezében van. Ezt is nagyon unják már. Minden ígéret hitel, amit a politikus a választóktól vesz fel, hitel, amit nem fizet vissza. Van persze politikus, aki tisztességesebbnek tűnik, aki maga is szenved, hogy nem képes törleszteni, fél, hogy hazugnak tekintik majd. Van, aki ezt úgy oldja meg, hogy azt hazudja, hogy ő még sohasem hazudott (tehát per definitionem nem lehet hazug), a másik úgy, hogy beismeri, hazudott, de a legtöbben úgy, hogy tudomást sem vesznek róla, hogy a kölcsönt vissza kellene fizetniük. Ezt már mindenki unja.”