Etatistábbá kellett tenni a rendszert

„– Ha megértem, mi ebben az elvtelen, megértem, mi volt a kormány szándéka?

– A törvény indokolása azt mondja, hogy olyan nevek kellenek, amelyek a demokratikus jogállamiság eszméihez illenek. Ezzel nincs baj. De mi van például a Horthy-rezsimmel, amely formailag egyáltalán nem tekinthető önkényuralomnak, hanem inkább tekintélyelvű rendszernek, viszont története során permanensen kikezdte a jogegyenlőség eszméjét? Márpedig jogállam jogegyenlőség nélkül nincs. Ezért a Horthy-éra igenis ellentettje a demokratikus jogállamiságnak. Ha viszont a 20. századi magyar történelmet nézzük, nagyjában-egészében önkényuralmi és tekintélyuralmi rendszerek váltogatták egymást, tehát dogmatikusan felfogva a törvényt, mindennek ki kéne maradnia, noha a törvény a Horthy-rezsimet nem tekinti idevalónak. Ehelyett az van – és ez az Akadémia állásfoglalásának további szégyene –, hogy mondjuk Károlyi Mihályról, aki egyetlen önkényuralmi rendszert sem volt hajlandó kiszolgálni, nem lehet utcát elnevezni, míg Prohászka Ottokár elvben zöld utat kapott. Az a Prohászka, aki mellesleg gyűlölte a demokráciát is, tehát nemcsak antiszemita volt, de antidemokrata is, ahogy ezt ő maga meg is írta.

– És mit akar a hatalom az új emlékezetpolitikával?

– Hadd kezdjem korábbról. Szerintem 2010-re kiderült, hogy az a fajta demokrácia, amely húsz évig a sajátunk volt, rengeteg problémát nem tudott megoldani, tehát változtatni kellett. Az a korábbi, egyébként jogos politikai szándék, amely minden tekintetben korlátozni akarta az állam szerepét, húsz év után revízióra szorult. Kiderült, hogy egy kicsit etatistábbá kell tenni a rendszert. Orbánék ezt jól ismerték fel, de rossz következtetéseket vontak le belőle. Szétverték például a magánnyugdíjpénztárakat. Államosították az iskolákat, amire ésszerű magyarázat azóta se született. Vagy itt van a trafikügy. Mi szükség van arra, hogy az állam korlátozó tényezőként belépjen egy ilyen piacra?”