„Sokan a rezsicsökkentést olyan jelként értelmezik, amely egy, az elmúlt időszakot feledtető, jobb jövő ígéretét hordozza magában. Ennek az igazságosság és a racionalitás szempontjai helyett az archaikus félelmeken és ösztönökön alapuló kormányzati sikernek ugyanakkor súlyos ára van.
Fontos látni, hogy ebben a gesztusban több rejlik egyszerű paternalista gesztusnál vagy a megsegítés dramaturgiájának megidézésénél. Nem csupán arra utal, hogy az állam nélkül az állampolgárok nem képesek önfenntartásukról gondoskodni. Bár önmagában a rezsicsökkentés csupán egy populista gesztus lenne, amihez hasonlóval a rendszerváltás óta csaknem minden kormány élt, abban a lélektani helyzetben, amelybe az elmúlt évek egyszerre konfrontatív és ugyanakkor minden ellenvéleményt lesöprő erőpolitikája sodorta a társadalmat, többletjelentésre tesz szert.
Ez az engedmény napjaink kiélezett, feszült állapotában potenciálisan sokak méltóságának megtörésével fenyeget. Annak a szeszélyes főnöknek a gesztusára emlékeztet, aki miután kénye-kedve szerint felrúgta az elemi szabályokat, és emberi méltóságukban gátlástalanul megsértette alkalmazottait, egy kuponcsomagot adományoz engesztelésként. Ezt azonban nem szabad elfogadni. Ellenkező esetben hallgatólagosan jóváhagyásra kerülnek a múltbeli sérelmek, és maga a méltóság kerül veszélybe.”