„Gyurcsányra nem csak 2006 októbere óta fújnak az igazi nácik. Orbánra sem csak 2013 áprilisa óta fújnak. Utálták őket az állítólagos jogtiprásaik előtt is. Nyugi. Nem kell félteni a nácikat. Gyakorlatilag eltörpül a jelentősége, hogy Gyurcsány meg Orbán mit tesz, illetve mit nem tesz ellenük vagy értük: ha igazi nácik döntenének egy-egy ilyen nemzetidegen sorsáról, nem sok babér teremne számára, és e szándékuktól független, hogy a héten motorozhatnak-e.
A liberálisok el szokták vetni azokat az érveket, amelyek nem szigorúan természettudományos, racionalista alapokon nyugszanak (valláserkölcs, nemzetkép, családfogalom), ezzel a »fasiszta fagyi visszanyal« vélekedéssel ezúton – jóllehet ennek ellenkezőjét hiszik – meghazudtolják magukat. Azon filózni, hogy ezek után mi lesz, ha a nácik átveszik az irányítást, teljesen értelmetlen: egyfelől mert nyilvánvalóan nem fogják, másfelől ha mégis, akkor úgyis mindegy, mit csinálunk. Ebből a képtelen hipotézisből kiindulva számítani, hogy: »a nácikkal méltányosnak kell lennünk, ha azt akarjuk, hogy majd ők is méltányosak legyenek velünk« – egyenesen nevetséges.
Hol él vajon, akinek ez a dilemmája?”