A tiszta ész kritikája

„Gyurcsányra nem csak 2006 októbere óta fújnak az igazi nácik. Orbánra sem csak 2013 áprilisa óta fújnak. Utálták őket az állítólagos jogtiprásaik előtt is. Nyugi. Nem kell félteni a nácikat. Gyakorlatilag eltörpül a jelentősége, hogy Gyurcsány meg Orbán mit tesz, illetve mit nem tesz ellenük vagy értük: ha igazi nácik döntenének egy-egy ilyen nemzetidegen sorsáról, nem sok babér teremne számára, és e szándékuktól független, hogy a héten motorozhatnak-e.

A liberálisok el szokták vetni azokat az érveket, amelyek nem szigorúan természettudományos, racionalista alapokon nyugszanak (valláserkölcs, nemzetkép, családfogalom), ezzel a »fasiszta fagyi visszanyal« vélekedéssel ezúton – jóllehet ennek ellenkezőjét hiszik – meghazudtolják magukat. Azon filózni, hogy ezek után mi lesz, ha a nácik átveszik az irányítást, teljesen értelmetlen: egyfelől mert nyilvánvalóan nem fogják, másfelől ha mégis, akkor úgyis mindegy, mit csinálunk. Ebből a képtelen hipotézisből kiindulva számítani, hogy: »a nácikkal méltányosnak kell lennünk, ha azt akarjuk, hogy majd ők is méltányosak legyenek velünk« – egyenesen nevetséges.

Hol él vajon, akinek ez a dilemmája?”