Hogy is van az a baloldal?

„Fajcsi Edina vagyok, 24 éves, BME-n tanuló mesterhallgató, egykor a kaposvári Fidelitas tagja, 2002-től Fidesz-szimpatizáns, 2006-ban és 2010-ben Fideszre szavazó állampolgár és a Hallgatói Hálózat aktivistája. Nocsak! Mennyi ellentmondásnak tűnő dolog egy mondatban! Hiszen a média is megmondta, hogy a Hallgatói Hálózat bajnaista, Soros által pénzelt, baloldali-liberális kötődésű szervezet. Bullshit.

Az embert meghatározza, hogy milyen környezetben nevelkedik. Tanul egy értékrendet, tapasztal egy családi formát, kialakul az ön- és a világról alkotott képe. Így voltam ezzel én is, a családommal a jelenlegi kormánypárt első megválasztása alatt csupa jó dolog történt, hosszú évek után végre tudtunk előrelépni – és itt olyan alapvetőnek tűnő dolgokra gondolok, mint első saját otthon megvétele, hogy végre tudtuk valamire azt mondani: a miénk – így értelemszerűen a jobboldalhoz húzott minden, és ezt a leváltásuk után következő 8 év még jobban megerősítette bennem. Így hát gimnazista éveim végén még a Fidelitasba is beléptem. Viseltem Változás 2006-os karkötőt, és mindenhol hangoztattam, hogy szerintem a Fidesz mennyivel jobban csinálna mindent, mint az akkori  kormánypárt. Persze nem voltak illúzióim, meg voltam győződve arról, hogy minden politikus csal, hazudik, és lop; azonban úgy véltem, van olyan párt, amelynek tagjai ezt kevésbé teszik, hogy az önös érdekeik mellett legalább az ország népének jólétére is gondolnak, és ezeknek megfelelően cselekednek. Akkor még fogalmam sem volt arról, hogy mekkorát tévedtem.

Az alapján szimpatizálok egy párttal/csoporttal, hogy mennyire érzem a saját gondolkodásmódomat, elképzeléseimet képviselve általa. Ez azzal a következménnyel jár, hogy mindaddig élvezi a bizalmamat, ameddig az én és – véleményem szerint – az ország jövőjének érdekeit képviseli. Nem egy párthoz vagyok lojális, hanem saját magamhoz! Éppen ezért, miután 2010-ben a 2/3-os többséget megszerezte a Fidesz, a kezdeti örömöt elég hamar elkezdte felváltani a kételkedés, a bizonytalanság, végül pedig a teljes ellenszenv. Nem csak, mint felsőoktatásban tanuló, és ezáltal az ahhoz fűződő átalakításokban érintett hallgató megyek ki az utcára, ha kell; hanem mint felelős állampolgár minden olyan ügyben is vállalom az ellenvéleményemet a kormány intézkedéseivel szemben, mint például az alkotmány 4. módosítása volt. Ettől még nem lettem baloldali, az elmúlt évek alatt épp eleget csalódtam a nem jobboldali pártok nagy részében is. Olyan ember vagyok, aki a jelenlegi kormánypártot szavazatával és bizalmával segítette oda, ahol most van, de nem felejtett el gondolkodni, nem felejtette el az alapvető álláspontját és értékrendjét, és ha azokkal szembemenő intézkedéseket tapasztal, annak hangot ad és cselekedni is hajlandó – a polgári engedetlenség eszközeivel élve.”