„A legegyszerűbb számítás szerint a 2004-es 22,41 milliárd eurónyi támogatás – évi 2%-os euró inflációt feltételezve, nagyjából úgy, ahogy az EU is számol – 2011-ben 25,74 milliárdot ért. Ezt a 25,74 milliárdot lehet és kell összevetni a tegnapi alkuban foglaltatott, ugyancsak 2011-es áron mért 20,5 milliárd euróval. Az eredmény: a szocialista-liberális kormány által 2005-ben kötött megállapodás 25,57% százalékkal nagyobb összegről szólt. Az új időszakra kapott költségvetésünk tehát reálértékben a korábbinál ötödével lett kisebb. Ezért mondom, hogy a novemberi cikk következtetései ma is érvényesek. Szó nincs arról, hogy az Orbán Viktor által tegnap megkötött alku akár csak megközelítőleg olyan jó lenne, mint Gyurcsány Ferencé hét évvel ezelőtt.
No de akkor mit ünnepel Orbán miniszterelnök úr? »Nettó hazugság«, amit a kormány PR-esei elénk tálaltak? Nem. Inkább bruttó. Többnyire valós adatokat soroltak, csak éppen »elfelejtették« hozzátenni, hogy nem összehasonlítható mennyiségekkel dobálóznak.
Így például, minden valamirevaló közgazdász nyilván helyből sikítófrászt kap, amikor a kormányfő egy hét évvel ezelőtti és egy mostani forintadatot csak úgy stande pityere egymás mellé téve rezzenéstelen arccal bejelenti: a következő hét évben egy főre számolva ötven ezer forinttal többet kapunk majd Brüsszelből, mint eddig. Különösebb számolás nélkül is belátható, hogy ami euróban kevesebb, annak forintban is kevesebbnek kell lennie. És így is van. Ha a fenti számokat mai árfolyamon forintra váltjuk – és nem kíméljük meg magunkat attól a »macerától«, hogy a pénzügyi adatokat azonos időpontra vetítve, azonos árfolyamokkal számolva vessük össze – az EU felzárkóztatási politika keretében 2007-2013 között kapott »koponyánkénti« támogatásunk az ezután várhatónál megint csak 25 százalékkal magasabbnak adódik. A támogatás fejenkénti összege »koponyánként« is ötödével csökken.
A leányzó tehát pontosan fordítva fekszik, mint ahogy a miniszterelnök láttatni szeretné. Sőt, még nyújtózkodik is.”